Nagyvárad, Szatmárnémeti és Kecskemét cívisházai

Évek óta kutatom Debrecen cívisházait, a földszintes történeti lakóházakat. Jellemzően a Monarchia idején az ország nagy részén épültek zártsorú vagy hézagosan zártsorú földszintes polgárházak. A Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának támogatásával azt kutatom, arra keresem a választ, hogy a debreceni cívisházak mennyire egyediek, mit is jelent az, hogy cívisház?

A jellemzően cívisek által lakott alföldi mezővárosok polgárházait kutatom. Minden városban az egyedi adottságai és a története (genius loci), a helyi mesterek által az épületeken is kirajzolódik egy helyi karakter. Az alföldi polgárházak közös gyökerei mellett a helyi sajátosságokat, a helyi karaktert szeretném feltárni és összehasonlítani.

2022 első hónapjaiban három város: Nagyvárad, Szatmárnémet és Kecskemét polgárházait kutattam a helyszínen. Röviden szeretném összefoglalni a terepmunka során szerezett első benyomásokat.

A lakosság összehasonlítása 1900-ban: Debrecen 74 ezer fő, Nagyvárad 50 ezer fő, Szatmárnémeti 27 ezer fő, Kecskemét 46 ezer fő.

A nagyjából 200 ezer lakosú Nagyváradot a Sebes Körös folyó, a síkság és a hegy (váradi dombok) találkozása, illetve a vár határozza meg. Azonban a vár miatt többször elpusztították a várost. A mai városszerkezet nagyrésze csak a törökök után épült ki, a XVIII. században. Nagyvárad sosem volt szabad királyi város, négy önálló városból állt, amelyek 1848-ban egyesültek, ettől kezdve beszélhetünk Nagyváradról.

Az összehasonlításból kitűnik, hogy Nagyváradon az alföldi mezővárosokhoz képest egy másabb karakter rajzolódik ki. Nagyváradon nem alakult ki cívis életforma, a városi házhoz tartozó föld a határban, ami többek között Debrecent meghatározza. Nagyváradon is maradt még mementóként néhány oldalhatáron álló népi lakóház háromszög alakú oromzattal, sőt íves oromzattal is. A tájidegen, többemeletes beépítések mellett, alapvetően egységesen megmaradt az óváros, jelentős mennyiségű földszintes házzal, amelyek nagy utcaképeket alkotnak. Főleg a kisebb telkek, a szűk utcák és a sűrű városszövet a jellemző. A házak állapota vegyes, sok szépen felújított és sok felújításra váró, romjaiban is gyönyörű, illetve átalakított ház van a városban.

Az alföldi síkságon, a nagyjából 100 ezer lakosú Szatmárnémeti óvárosa a Szamos folyó északi partján található. A város történetét a vár határozza meg, ami miatt többször elpusztították, a törökök után a várral együtt az egész város megsemmisült, a mai település ezután épült ki. Két város: Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi várossá vált.

Szatmárnémeti óvárosa vegyes képet mutat, a szépen megőrzött történeti utcák mellett hangsúlyosak a többemeletes modern beépítések. Szatmárnémetiben nem maradtak meg olyan egységes utcaképek és területek, mint Nagyváradon, viszont a megmaradt házak nagy arányban megőrizték eredeti karakterüket, díszes homlokzatukat, még ha sok esetben felújításra várva is.

Szatmárnémetiben hangsúlyos a szecessziós ornamentika (stilizált díszek, korongok), különösen sok a magyaros szecessziós, népi ornamentika (nőifej, virág motívumok).

A 110 ezer lakosú Kecskemét is egy igazi cívisváros, egy tipikus alföldi mezőváros. Nagyon sok mindenben hasonlít Debrecenhez. A halmaztelepülés városszerkezete jellemzően kisebb tömbökre tagolt, sok teresedéssel. Az ősi településmagot újsori szabályos utcákkal és telkekkel bővítették, azonban nem körgyűrű szerűen, mint Debrecenben, hanem a belvároshoz kapcsolódó különálló telepekkel. Kecskeméten is a zártsorú vagy hézagosan zártsorú polgárházak a jellemzőek, de hangsúlyosak az oldalhatáron álló népi lakóházak is.

Nagyvárad, Szatmárnémeti és Kecskemét polgárházainak elkészítettem a kataszterét. Térképen jelöltem a még meglévő polgárházakat, majd a helyszínen fotódokumentációt készítettem.

Debrecenben kb. 250, Nagyváradon kb. 400, Szatmárnémetiben kb. 200, Kecskeméten kb. 210 értékes polgárház maradt napjainkra, amelyek leginkább megőrizték karakterüket.

A klasszikus elemeken túl, például timpanon, korinthoszi oszlopfő, a három város egyikében sem találtam a debreceni házak homlokzatdíszeivel megegyező épületszobrot vagy domborművet. Ez is a helyi karakterek meglétét erősíti, persze a városokon belül sok típusdísz van, ami több házon is megtalálható.

A helyszínen készített fotóimból készített válogatások a Debrecen házai oldalamon érhetőek el:

Nagyvárad:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.654956542607704&type=3

Szatmárnémeti:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.660223062081052&type=3

Kecskemét:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.686088992827792&type=3

A következő ösztöndíjas időszakomban még további négy alföldi város polgárházait szeretném kutatni, kiemelten Szegedet és Nyíregyházat. A tervezett 8 város polgárházainak összehasonlítása és bemutatása a célom.

Harangi Attila