Rajzold le milyen az anyukád, amikor dühös… – boldog, szomorú, meglepett, fél, bátor, vagy undorodik valamitől –

Azt, hogy a másik mit érezhet, szavak nélkül, leggyorsabban az arcáról olvashatjuk le. Az érzelmek beazonosításában és ábrázolásában nagy szerepe van az arcnak és azon elhelyezkedő karakteres elemeknek, mint például a szájnak, szemnek és szemöldöknek.

Az emberi arcra kiült érzéseket hogyan tükrözik vissza rajzaikban az óvodások és kisiskolások? Az érzelmek ábrázolására milyen vizuális jeleket használnak? Ezek a jelek egy általános és egységes jelkulcsot alkotnak?

Számos pszichológiai kutatás teszi fel ezeket a kérdéseket. Néhány tanulmány adatokat is nyújt a gyermekek arckifejezések ábrázolási képességéről és az ehhez használt vizuális jelekről. Az egyik első szerző, aki empirikusan foglalkozott ezzel Golomb volt. Általános iskolás, 1-6. osztályos gyermekeket kért arra, hogy rajzoljanak egy boldog, egy szomorú és egy dühös gyermeket.[1] Azt figyelte meg, hogy a gyerekek módosították az ajkak formáját, azzal a céllal, hogy az arcokat a kívánt érzelemnek megfelelően megkülönböztessék. Egyszerű vonalakat – felfelé ívelt, lefelé ívelt vagy egyenes – alkalmaztak már az első osztályosoktól kezdve a boldogság, a szomorúság és a harag ábrázolására. Az idősebb gyerekek rajzain a vonalakat néha felületekkel helyettesítették, mint például holdréssel – felfelé az öröm, lefelé a szomorúság esetében –, hullámzó vagy cikkcakkos formákkal vagy látható fogakkal – a harag esetében. A gyerekek a szem körüli területet nem módosították annyira, mint a szájat, és csak a harmadik osztálytól kezdve használtak átlós szemöldököt a harag jelzésére.[2]

Missaghi-Lakshman és Whissell a boldog, szomorú, dühös, félő, meglepett és undorodott arcok ábrázoltatását követően, azt tanulmányozta, hogy ezeken a rajzokon mennyire olvashatók le az ábrázolni kívánt érzelmek. Azt tapasztalták, hogy minden vizsgált életkorban a boldogságot és a szomorúságot azonosították legkönnyebben, majd a harag és a meglepetés következett, végül a félelem és az undor felismerése volt a legnehezebb.[3]

Az érzelmi kifejezések ábrázolásának és megkülönböztetésének nehézsége az arcnak az érzelmeket megnyilvánító összetevőivel hozták összefüggésbe, mivel az egyes érzelmeknél változik az az arcterület, ahol a legjellegzetesebb összetevők helyezkednek el.[4] Például a boldog arckifejezés könnyen azonosítható akkor is, ha csak a mosolygó szájat nézzük, míg más érzelmek esetében legalább a szemek régiójának, vagy a szemeknek és a szájnak, esetleg a szemöldöknek a vizsgálata is szükséges.[5]

Összességében a fent említett kutatások azt mutatták, hogy a gyermekek képesek módosítani rajzban az egyes arcterületek alakját az alapvető érzelemkifejezések megjelenítése érdekében. A boldogság esetében ez a készég már az óvodások többségénél látható, az ábrázolt érzelmek repertoárja kisiskolás korban pedig kiszélesedik az összes alapérzelemre. A gyermekek a száj alakjára támaszkodhatnak korai életkorban egyes érzelmek ábrázolásában, míg a szem és a szemöldök formáját, a finom különbségeket nehezebb reprodukálniuk, feltehetőleg ezért ezek csak később jelennek meg rajzaikban.[6] A gyerekek gyakran ábrázoltak széles körben elfogadott, standard szimbólumokat, mint például a felhúzott száj a boldogságot; a könnyek a szomorúságot; a ráncolt és ferde szemöldök, a látható fogak a dühöt; a tágra nyílt szemek a félelmet vagy a meglepetést; a kidugott nyelv az undort jelentette.[7]

Az itt bemutatott kutatások eredményei, valamint óvodások és kisiskolások által nemrégiben készített rajzok számos tervezői kapaszkodót és inspirációt biztosítottak az ösztöndíjas munkámhoz.

Felhasznált irodalom:

• Beaudry, O., Roy-Charland, A., Perron, M., Tapp, R., & Cormier, I. (2014): Featural processing in recognition of emotional facial ex-pressions. Cognition and Emotion, 28 (3), 416–432.
• Cannoni, E., Pinto, G., Bombi, S. A. (2021): Typical emotional expression in children’s drawings of the human face. Current Psychology volume 42, pages 2762–2768 (2023) Forrás: https://link.springer.com/article/10.1007/s12144-021-01558-1 (2023.08.10.)
• Ekman, P., & Friesen, W, V (2003): Unmasking the face. Malor Books
• Golomb, C. (2004): The child’s creation of a pictorial world. Erlbaum
• Missaghi-Lakshman, M., &Whissell, C. (1991): Children’s understand-ing of facial expression of emotion: II. Drawing of emotion-faces. Perceptual and Motor Skills, 72, 1228–1230.

A bemutatott rajzokat magyar óvódás és kisiskolás gyerek (3-7 éves) készítették 2023-ban a következő instrukciók alapján:

Rajzold le milyen az anyukád, az apukád, testvéred, nagymamád stb. amikor dühös, boldog, szomorú, meglepett, fél, bátor, undorodik valamitől.

• a személy/ek szabadon választhatók, csak legyen érzelmi kapcsolat a rajzoló és a rajzolt között
• fehér A4-es lapra, egyszínű filccel vagy ceruzával rajzoljanak egy-egy érzelmet, annyit, amennyit sikerül