"Szimplán mesés" interjú Bumberák Majával

/Az eredeti írás Sütő Fanni Inks, Maps and Macarons című blogjának SZIMPLÁN MESÉS interjúsorozatában jelent meg./

A Szimplán Mesés sorozat bemutatása

Mindig is érdekeltek a mesék és mítoszok, és egy ideje különösen foglalkoztat a magyar hiedelemvilág és képzelet. Úgy gondoltam tehát, hogy felkeresek néhány írót, mesélőt, művészt, akik a témában alkotnak.

Az interjúalany bemutatása

Bumberák Maja ének- és mesemondó, storyteller. Maja mesél iskolákban, óvodákban, könyvtárakban, fesztiválokon, konferenciákon, civil- és közösségi összejöveteleken, vállalati rendezvényeken és műhelyeken. Több külföldi mesemondó fesztiválon is részt vett már. Én egy 2019-es Mythoff rendezvényen ismertem meg munkásságát, Sedna története annyira megihletett, hogy dalszöveget is írtam belőle. (Erről bővebben ebben a bejegyzésben olvashattok.)

1.     Mióta foglalkozol mesemondással? Hogyan találtál rá erre a hivatásra?

Ha jól belegondolok, már kicsi koromban nagyon szerettem mesélni, szerepelni. Édesanyám emlékei szerint már másfél évesen mondtam verseket, kétévesen templomból hazajövet a kocsiban eljátszottam triolán (azon a kis műanyag hangszeren, aminek minden billentyűje más színű) az aznap hallott éneket. Meséltem, fabuláztam, kitaláltam mindenféle történetet. Ötévesen – versenyen kívül – felléptem az országos Ki Mit Tud alkalmán a kisvárdai művelődési házban. Általános iskolás koromban sorra jártam és nyertem a mesemondó versenyeket. Ott azonban szó szerint kérték a meséket. Több évtized telt el, mire visszataláltam a mesék világához. Természetesen rengeteget meséltem, és mesélek még most is Sára lányomnak, de a mesére mint felnőtt műfajra, és a mesemondásra mint hivatásra más úton találtam rá. 2007-ben végeztem a Magyar Művészet és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesületnél, szocioterapeutaként. A képzés utolsó évében elkezdett foglalkoztatni egy – valahonnan mélyről jövő – gondolat, hogy milyen jó lenne népmesékkel dolgozni nehéz helyzetű nők csoportjaiban. Ahogy ez megszületett bennem, elkezdtek „megtalálni” különféle mesés képzések, összejövetelek, mesekörök.  

2.     Hol tanultál meg mesét mondani? Jártál valamilyen képzésre vagy magadtól tapasztaltad ki a dolgok csínját-bínját?

Tanultam meseterápiát Boldizsár Ildikónál, mesepedagógiát Bajzáth Máriánál, voltam Kincskereső meseterápiás csoportban Török Gabinál és Lentulay Edinánál, jártam többféle mesekörbe. A Hagyományok Háza Agócs Gergely és Raffai Judit néprajzkutatók által vezetett „Magyar népmese-hagyományos mesemondás” tanfolyama volt az, ahol elhatároztam, hogy mesemondó leszek, s élőszóval fogok mesélni felnőtteknek és gyerekeknek. Ez a tanfolyam olyan volt, mint egy gyújtószikra. Egyrészt életemben először megláttam és mélyen megérintett, mit is jelentett a mesemondás a hagyományos felnőtt közösségekben évezredeken át. Egy új világ tárult elém: a szóbeli kultúrában átadott és csiszolt mesék világa, melynek nyelvezete teljesen eltért azoknak a meséknek a szövegétől, melyeket korábban mesegyűjteményekben olvastam. Az élőszó művészete elkezdte kibontani magát előttem, és örökre elvarázsolt. Az elmúlt kilenc évben sokszor megtapasztaltam már, hogy ezt a varázslatot én is tudom működtetni. Folyamatosan tanulom a régiektől ennek titkait.

3.     Sokat foglalkozol a kifejezetten felnőtteknek szóló mesemondással. Miben más és miben hasonló felnőtteknek és fiataloknak mesélni? Mit adhat a felnőtteknek a mesemondás és mesehallgatás?

Az élőszóval elmondott mese a pillanatban születik meg újra és újra – mindig egy kicsit másképpen. Alapvetően felnőtt műfaj, ám ezt a tényt újra kell tanulnunk, mert az elmúlt kétszáz év folyamatainak hatására elfelejtettük. Ma leginkább gyerekeknek szóló irodalmi, illetve filmes kategóriaként tekintünk rá.  Ám a mese eredetileg felnőtt műfaj, komplex, univerzális művészi alkotás. Egyaránt foglalkozik nagy egzisztenciális, filozófiai kérdésekkel, és a hétköznapi élet helyzeteiben felmerülő konfliktusokkal, dilemmákkal, az emberi együttélés szabályaival, a minket körülvevő világgal és a hozzá való kapcsolódásunkkal. A mese – jellegénél fogva – kitűnő táplálék a gyerekek számára is. Vannak olyan mesék, amelyek minden korosztályban mesélhetők, vannak, amik inkább az általános iskolásoknak, vagy a legkisebbeknek adnak sokat, és természetesen vannak olyanok is, amiket inkább tinédzser korosztálynak, illetve felnőtteknek mesélünk. Sokaknak erről azonnal a pajzán mese kategóriája jut eszükbe. Ám egy mese nem csak azért szólhat kimondottan felnőtteknek, mert 18 karikás a tartalma. Van számos történet, cselekmény, dilemma, feladvány, drámai elem, vagy akár tréfa, szellemes fordulat, amelyet igazán egy felnőtt érthet csak meg, élhet csak át, mert egy felnőtt tapasztalataihoz kapcsolható, az ő világában releváns. Élőszavas mesemondásnál minden korosztálynál aktualizálunk, a helyzetnek megfelelően tesszük élővé a történetet. A kisebb gyerekeknél több mondókát, találós kérdést, dalt hozok a mesével együtt. Minden korosztálynál referenciapontként működik az életről szerzett tapasztalat, valamint a kulturális mező és a mesemondás helyzete által meghatározott közös tudásunk, amire építünk, és amire utalva összekacsinthatunk, kapcsolódhatunk egymáshoz a történetmesélés terében.

4.     Melyik a kedvenc népmeséket/tündérmeséket/legendákat feldolgozó modern történeted?

Hogy kicsit korábbról indítsak, Vörösmarty Csongor és Tündéjének titokzatos világa, melyben egymásba szövődik a nagyon elevenen hétköznapi, földi és az éteri, tündéri dimenzió, már középiskolás koromban a szívembe lopta magát. Nagyon szeretem a Kells Titka című animációs filmet, amelyben kelta mitológia alakjai elevenednek meg és a Gyűrűk Ura trilógia eredeti, könyves változatát.

5.     Ha ki kéne emelned egy különlegességet, érdekességet a magyar mesevilágból, ami nagyon egyedi vagy a te szívednek különösen kedves, mi lenne az?

Számomra különösen érdekes varázsmesei elem, amikor – jellemzően folyó- vagy patakparton – kettévágják a hőst, vagy egy másik szereplőt, és kimossák belőle az ördögöket, majd visszaillesztik a két részt a helyére és megtisztulva újraéled. Nagyon szeretem azt a mesei epizódot, amikor a hőst a hátán viszi fel az alvilágból a griffmadár, és elfogy a kilenc ökör, kilenc kenyér, kilenc hordó bor, amit az útra vitt enni a madárnak. Ekkor, hogy a varázslény le ne dobja, saját combjából kanyarít ki egy darabot, és azzal eteti meg. A fenti világba érve aztán meggyógyítja a madár, és hétszer szebb lesz, mint előtte volt. De ezt az áldozatot meg kell hoznia, nem tudva, hogy mi lesz a dolog kimenetele.

6.     Ki a kedvenc meseszereplőd, mitológiai alakod?

Szeretem azokat a női meseszereplőket, akik szellemességgel, bölcsességgel, fortéllyal érik el, hogy férjük, vagy valamilyen hatalmi pozícióban lévő férfiszereplő meglássa az igazságot. A táltos ló figurája, mágikus tudása, és az átalakulás, ahogy ingatag, beteg csikóból aranyszőrű paripává változik, fontos számomra. Más népek meseanyagából Naszreddin Hodzsa, a közel-kelet okos bolondja jut eszembe. Nagyon szórakoztatóan tud tanítani, tükröt tartani, a saját butaságainkra és kicsinyességeinkre rávilágítani. Szeretem Mátyás királynak a magyar folklórban őrzött alakját. A világ rendjét egyensúlyba hozó, a szegényeket, elesetteket az urak önkényével szemben megvédő, rendkívül szellemes figura. A szláv és kelta folklór erdőket benépesítő varázslényei is közel állnak hozzám. Többször meséltem már drámai sorsú mitológiai hősnők történetét, legutóbb a görög gyapjúfonó Arachné mítoszát.  

7.     Magyarul és angolul is mesélsz. Máshogy/mást mesélsz a két nyelven?

Ugyanazt működtetem: a mesét, történetet saját szavaimmal mesélem el – az adott pillanatnak megfelelően aktualizálva. Mivel az angol nem az anyanyelvem, és soha nem lesz olyan szókincsem és nyelvi biztonságom, mint a magyar nyelv terén, az angol nyelvű mesélésre való készülés sokkal több energiába telik. Pont azért kell sokat készülni, mert nem szó szerint tanulom be a mesét. Addig formálom, míg saját szám íze szerint el tudom szabadon mondani, és közben a hallgatókkal való élő kapcsolatra is figyelni.

8.     A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként olyan alkalmakat szervezel, ahol a generációk közötti távolságot szeretnéd áthidalni a mesélés, beszélgetés erejével. Mesélnél ezekről az alkalmakról? Sok mesemondó áll valamilyen nemes társadalmi törekvés mögé. Miért pont a generációk közelebb hozására esett a választásod?

Csakúgy, mint életem korábbi szakaszaiban, mesemondóként is fontosnak tartom a társadalmi szolidaritást, a szegényekért, elesettekért, nehéz helyzetben levőkért való kiállást, valamint a különböző társadalmi csoportok találkozási alkalmainak megteremtését. Meséltem már például családok átmeneti otthonában, gyermekotthonokban, hajléktalanoknak. Három éves ösztöndíjas programomban kiemelt szerepet kap az a tudás, amit az idősebb generációk átadhatnak nekünk. Sok időssel találkozom, beszélgetek, és igyekszem meséket, élettörténeteket is gyűjteni tőlük. Kulturális eseményeket szervezek, ahol idős emberek találkozhatnak helyi általános iskolásokkal, és mesélhetnek az életükről, a régi világról. A mesék, történetek ereje közösséget, kapcsolatot teremt, és olyan színesen eleveníti meg az átadnivaló élményeket, amire egy száraz előadás keretében nem lenne lehetőség. S az öregek nagyon sok különleges dolgot tudnak nekünk mesélni. Jó pár évvel ezelőtt Luzsi Margó, egri könyvtáros a Hagyományok Házában arról beszélt, hogy generációs gettókban élünk. Külön intézményekbe járnak az óvodások, az iskolások, az idősek; családon belül sincs már annyi alkalom, lehetőség, hogy együtt legyünk. Ezt nagyon fontos lenne oldani.

9.     A mesemondást sokszor hangszerrel kíséred. Amikor a Myth Offon a Sedna legendát mesélted, sámándobbal láttalak. A galériádban található képek tanulsága szerint játszol gitáron és citerán is. Hogyan egészíti/fejezi ki a zene a mondanivalód?

A mese és a zene édestestvérek, kéz a kézben járják a világot, és segítik egymás útját. A zene, az ének számomra természetes nyelv. Más idegrendszeri utakon fogadjuk be, mint a beszélt szöveget, ezért pihentető is két történet meghallgatása közben. Egy-egy népdal szövege is nagyon jól ki tudja egészíteni, amit a mese ad. Zenével kezdeni egy meseestet megkönnyíti a kapcsolatfelvételt a mesehallgatókkal, és segíti őket, hogy átlépjenek egy nyugodtabb térbe. Sedna történetének elmesélésekor különös útitársam volt a sámándob. Mély rezgéseivel vezetett és segített abban, hogy hatalmas mélységekbe tudjak merülni, és megmutatni a földi lány átlényegülését, drámai fájdalmának erejét.

10.  Milyen tanácsot adnál fiatal mesemondóknak?

Hogy tanuljanak a szóbeli hagyományban felnőtt régi öregektől beszélni, mesét mondani, szavakkal képeket festeni. Másodsorban, hogy tanuljanak a kortárs revival mesemondás színes világának különféle egyéniségeitől. Mindenkinek más és más a stílusa, mindenkitől más és más szépet, jót lehet tanulni. (Persze az fontos, hogy szabadon mondjátok a mesét, ne bemagolandó memoriterként tekintsetek rá, mert akkor nem tud igazán életre kelni.) Shonaleigh Cumbers zsidó mesemondó szavaival élve, amikor egy történeten dolgozol, jó, ha „elviszed egy sétára”. „Vidd el sétálni”. Mozgás közben egész máshogy működik az agyunk. Egyfajta inspirált, fogékony állapotba kerülünk. Ne szöveget tanuljatok papírról, hanem az elbeszélt saját történetmagot formáljátok séta közben, és gyúrjátok újra meg újra. Más szóval, a mese csontvázára rakjátok rá a húst. Ami fontos még, ne akkor kezdjétek el másoknak mesélni a mesét, amikor úgy gondoljátok, hogy már fényesre csiszoltátok. Osszátok meg minél hamarabb másokkal (barátokkal, családtagokkal), hadd alakuljon a történet a maga természetes módján, az átadás aktusában, egy valós kommunikációs helyzet keretein belül.

11.  Ezekben a napokban/ hetekben mindenki nehéz időket él. Milyen mesét ajánlanál, ami enyhítheti a magányt vagy a bizonytalanság okozta szorongást?

Nem szívesen emelek ki egyetlen mesét. Minden segíthet, ami nevetést fakaszt bennünk, ami akár tíz percre is elvarázsol. A mese alapvetően fontos funkciója, hogy magával ragad, s figyelmünket lebilincselve, egy különös, fókuszált állapotot teremtve utazásra visz bennünket, miközben a saját világunkban maradunk. Lélekgyógyító hatását is ezen keresztül tudja érvényesíteni. Hogy kit mi fog meg egy-egy történetben, nagyon egyéni, meglepően sokszínű. Mindenkinek más a nehézsége, más üzenet fogja meg, más lendíti át a mélyponton. Én inkább azt mondanám, hogy meséljetek, olvassatok vagy hallgassatok sokféle mesét. Számos mesemondás elérhető most online formában. Például mesélnek mesemondó társaim, a Meseszó Egyesület tagjai is. Találjátok meg a szívetekhez szólót, ami erőt, inspirációt, bölcsességet, és jókedvet ad a hétköznapok nehézségeinek legyőzéséhez.

12.  Hol és mikor láthatnak legközelebb a mesére vágyók? Akár élőben, akár valamilyen digitális formában.

A következő hónapok mesemondó alkalmai sajnos mind elmaradnak. Tervezem, hogy online mesemondással, versekkel, dalokkal jelentkezem. Figyeljétek a Maja mesél Youtube csatornát és Facebook oldalt, ahol majd megosztom őket.

Maja blogja: https://majamesel.wordpress.com/

Maja Facebook oldala: https://www.facebook.com/majamesel/

Az előző havi Szimplán Mesés interjút Klitsie-Szabad Boglárka mesemondóval itt olvashatjátok.