Tudományos konferencia-előadás: A hivatásos színház paraliturgikus és iskolai előzményei Erdélyben (300 esztendős a csíksomlyói misztériumjátszás)

Előadás nemzetközi tudományos konferencián, címe: A hivatásos színház paraliturgikus és iskolai előzményei Erdélyben (300 esztendős a csíksomlyói misztériumjátszás)  

A konferencia: A színház közös tere – a közös tér színháza  / Spațiul comun al teatrului – teatrul spațiului comun / Der gemeinsame Raum des Theaters – das Theater des gemeinsamen Raumes / The Common Space of Theatre – The Theatre of the Common Space című nemzetközi tudományos konferencia a kolozsvári „Kőszínház” megnyitása kétszázadik évfordulóján („Teatrul de piatră din Cluj” – Colocviu organizat la aniversarea bicentenariului). Szervezők: Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film-, Bölcsészettudományi, Református Vallás- és Zenepedagógiai Kar, Kolozsvár / Klausenburg / Cluj Napoca, 2021. március 19–20. (Előadás napja: 2021. március 20.) https://teatrufilm.ubbcluj.ro/spatiul-comun-al-teatrului-teatrul-spatiului-comun

Spațiul comun al teatrului – teatrul spațiului comun – Facultatea de Teatru si Film (ubbcluj.ro)

Az előadás tartalma:

Előadásunkban a Király-hágón túli, történeti Erdély XVII–XVIII. századi iskolai színjátszását vizsgáljuk, mint az 1792-től felvirágzott hivatásos színjátszás helybéli, számottevő forrásokkal rendelkező és Csíksomlyó esetében nagy tömegeket mozgató előzményét. A források mennyisége miatt a partiumi városok (pl. Nagyvárad) kollégiumait nem érintjük. Erdély területén négy település emelkedett ki a XVIII. századi iskolai színjátszás szempontjából: Kolozsvár, Marosvásárhely, Kézdivásárhely-Kanta és Csíksomlyó.

Kolozsvárott, a református kollégiumban Nagy Sándor és Diogenész címmel tartottak történelmi témájú előadást; az unitárius kollégiumban nyolc színdarabot látott a közönség különféle témákban, még betlehemes játékot is. A nagyenyedi református kollégiumban a szótárkészítő Pápai Páriz Ferenc tollából Izsák és Rebeka házassága címmel (1703) ószövetségi dráma hangzott el. Cselekmény, dramaturgia és szcenika szerint az egyik legjobb magyar nyelvű iskoladráma Marosvásárhelyen, a református gimnáziumban hangzott el: Nagy György Konok pereskedők (1780) című komédiája. A kolozsvári jezsuita akadémia színi előadásai közül előadásunkban két, eddig feldolgozatlan történelmi témájú színjátékkal foglalkozunk bővebben: a Nagy Konstantin római császárról szóló Trophaeum, Devicta superstitione religioni erectum, sive Constantinus Augustus (1724) című játékkal és az Árpád-házi Salamon királyról szóló Hercules Christianus, Seu Divus Salomon (1725) című drámával. A minorita rend által működtetett Kanta gimnáziuma 1690 és 1779 között sokszínű drámatermést mutat: történelmi és szerelmi témájú színdarabok, vénlánycsúfoló, valamint misztériumjáték (hexameterben írt betlehemes, Lázár-dráma és Csíksomlyóról átvett passiójáték) szerepelt a repertoárjukon. A piaristák a szász Besztercén mutatták be a legtöbb előadásukat, de Medgyesről és énekes alkalmi játékok bemutatásával Kolozsvárról is vannak adataink.

Idén éppen 300 esztendeje, hogy fennmaradt adataink szerint Csíksomlyón bemutatták az első passiójátékot.  1721 és 1785 között majdnem minden esztendő nagypéntekén a ferencrendi tanárok által írt magyar nyelvű, többségében versbe szedett és rímes szövegű misztériumjátékot adtak elő a környékből származó székely növendékek. Egy-egy előadásban 70–100, sőt 130 gimnazista diák lépett színpadra. A nyugati, latin rítusú európai térség legkeletebbi részén és a leghosszabb ideig Csíksomlyón virágzott a középkori gyökerű, klasszikus misztériumjátszás. Összesen 104 iskoladrámáról, ezen belül 42 passiójátékról, 12 moralitásról, 5 ószövetségi drámáról, 4 mártírdrámáról, 12 történeti játékról, 4 társadalmi drámáról és két vígjátékról van tudomásunk. A háromszintű (menny, föld, pokol) színpadon a bűnbeesés-megváltás kérdéskörét vitték színre, kidomborítva Jézus Krisztus szenvedéstörténetét a négy evangélium passiójának (Mt 26,36–27,66; Mk 14,32–15,47; Lk 22,39–23,56; Jn 18,1–19,42) összeolvasásával. Az Újszövetségből 106 történetet, az Ószövetségből 71 előkép-párhuzamot állítottak színpadra. A bibliai szcénákat ötvözték az apokrif eredetű motívumokkal (pl. betániai jelenet) és a moralitás-jelenetekkel. A színpadi Biblia Pauperumként funkcionáló színdarabokban a szereplők ajkáról teológiai tanítás (pl. Szentháromság-tan, teremtés, Krisztus megtestesülése, Eucharisztia, mariológia) is elhangzott, néhány előadás megtérő és eltévelyedett ifjak bemutatásával kifejezetten didaktikai példázatként szerepelt. A sokezeres nézősereg előtt elhangzott előadások elsődleges célja a bűnbánattartás felkeltése és a hittanítás volt. Lelki mozgatórugóját a XIII. Benedek pápa által a Krisztus szenvedésén elmélkedőknek adott búcsúkiváltság (Paternae Sedis-bulla, 1725) jelentette.

Végül szólunk e hagyomány legkorábbi formáiról és gyökereiről: a ferences egyházzenész, orgonista, polihisztor és műfordító géniusz, Kájoni János (1629–1687) Csíksomlyón vetett papírra egy 1040 oldalas kéziratot, amit Latin-magyar versgyűjtemény (röviden Hymnarium, 1659–1677) néven ismer a kutatás. A Kájoni-Hymnariumban olvasható négy dramatikus, anyanyelvű, passiós népénekek is: a Jaj, nagy kedven tartot szerelmes szülöttem… Mária-siralom (12 vsz.); az O, draga szerelmünk, egyetlen örömünk… dramatikus planctus (7 vsz.), a „De Passione Domini” című, O, nam ez volt amaz szomorusag napia… kezdetű, verses passió (34 vsz.) és az „Ugyan Nagy Péntekre” című, Regi peldazatok immaron be tőltek… kezdetű passiós ének (22 vsz.). Formájuk szerint strófákra osztott népénekek, melyekben – a dramatikus prédikációk módján – szereplőkre (Jézus, Mária, Mária Magdolna, narrátor) bontható párbeszédek találhatók. Ezeket a narrátor–prédikátor versszakai vagy verssorai kötik össze, akik kemény szavakkal bűnbánat-tartásra intik azokat a hívőket, valójában nézőket, akik egyben az éneklői voltak ezeknek a XVII. századi költeményeknek. Ezeknek a sokversszakos énekeknek szerkezete, tartalma, stílusa, motívumrendszere, frazeológiája és célja egyértelműen a XVIII. századi csíksomlyói passiójátékok konkrét és helybeli előzményének, fő forrásának tekinthetők. Kájoni énekei közelebb állnak a késő középkori forrásvidékhez (dramatikus prédikáció, devóciós passió), mint a színpadon bemutatott, 50–130 évvel későbbi társaik. A Kájoni által írt vagy másolt énekek esetében egy jellegzetesen csíksomlyói, nagypénteki, paraliturgikus szokásra következtetünk. Jézus Krisztus szenvedéstörténetének dramatikus bemutatását (vagy legalább párbeszédes, szentsír körüli, minden bizonnyal körmenet keretén belül elhangzott éneklését) Csíksomlyó esetében 50–60 esztendővel előbbre tehetjük, mint az első passiójáték szövegének 1721-es dátuma. Velük együtt a Kájoni Cantionale „Passio de vita Christi” című, 116 versszakból álló verses passióját, továbbá a lefordított énekek sokaságát tekintve megállapítható, hogy létezett az egyház liturgikus szövegeit alapul vevő, azt anyanyelvre átültető, valamint saját paraliturgikus, szükség szerint dramatikus szokásrendet kialakító anyanyelvű hagyomány Csíkban és Gyergyóban a XVII. század során. Ennek egyik bizonyítéka Czerey János kézdiszentlélek–lemhényi iskolamester énekeskönyvében 1650 táján papírra vetett magyar nyelvű betlehemes játék, továbbá a ferences eredetű Filius prodigus-dráma (1630–1640 k.) és a Jesu Fily Mariae (1650 k.) című, szintén eucharisztikus témájú misztériumjáték az Apor-formulárium toldalékáról. 

Összességében elmondható, hogy Erdélyben a magyar nyelvű színjátszásnak a XVII. század első feléből vannak dokumentumai. A tömegeket vonzó rendszeres anyanyelvű színjátszás Magyarországon és Erdélyben a csíksomlyói passiójátszással 1721-ben kezdődött, melynek alapvetését az 1660-as évektől felvirágzott Kájoni-iskola, mint szellemi központ lelkisége és magas színvonala jelentette. Az Erdélyből a XVII–XVIII. századból fennmaradt dramatikus népénekekkel és sokszereplős drámákkal végig követhető a liturgikus eredetű színjátszás formáinak változása, a bemutatott tematika bővülése és elvilágiasodása.