Új színházi struktúra Magyarországon

A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló 2019. évi CXXIV. törvény 2019 decemberében a színházi struktúra új formáját vezette be a közös működtetés intézményén keresztül. Ennek értelmében, ha az önkormányzat a fenntartásában lévő színház részére a működéséhez szükséges forrásokat teljeskörűen nem képes biztosítani, az önkormányzat a Kormányhoz közös működtetésre vonatkozó kérelmet terjeszthet elő. 

A finanszírozási rendszer átalakítása a hazai színházi struktúrát sem hagyja érintetlenül: a kőszínházak esetében a tisztán állami és önkormányzati teátrumok mellett létrejött egy új, vegyes működtetési modell.

A kulturális kormányzat a tavaly decemberi modellváltást azonban 2020 márciusában továbbfejlesztette, amennyiben a közös működtetésű színházak körén belül is differenciált: az arányos állami-önkormányzati finanszírozás mellett a teljes állami finanszírozás típusát kialakítva. Ezt tükrözi az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló 2020. évi XVII. törvény, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a színház működésének pénzügyi feltételeit a közös működtetésre irányuló megállapodás keretében teljes egészében az állam biztosítsa. Ebben az esetben viszont – a színházműködtetéshez kapcsolódó jogok és kötelezettségek tényleges egyensúlyának érvényesítése, valamint a minőségbiztosítás érdekében – a színház vezető állású munkavállalói felett az alapvető munkáltatói jogokat a kultúráért felelős miniszter gyakorolja. Alapvető munkáltatói jogok alatt a vezetői megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, és a fegyelmi büntetés kiszabása értendő.

Ezzel a megoldással a fenntartó és a tényleges működtető szerepvállalása közötti aránytalanságok feloldhatók, hiszen a továbbiakban a fenntartó (önkormányzat) biztosítja a tárgyi és infrastrukturális (pl. ingatlan), míg az állam a pénzügyi feltételeket.

Ennek szellemében a Kormány 2020. április 10. napján két kultúrstratégiai jelentőségű intézkedésről döntött.

A Kormány az egyes, Budapest Főváros Önkormányzata fenntartásában lévő színházak közös működtetéséről szóló 1148/2020. (IV. 10.) Korm. határozatával és az egyes önkormányzati fenntartású színházak közös működtetéséről szóló 1150/2020. (IV. 10.) Korm. határozatával döntött a helyi önkormányzati fenntartású, nemzeti és kiemelt színházak közös működtetéséről.

A főváros esetében hét teátrum – ti. a Budapest Bábszínház, a József Attila Színház, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, a Madách Színház, a Thália Színház, az Új Színház, valamint  a Vígszínház – került közös működtetés alá, ráadásul annak új típusa, a teljes állami finanszírozás formája alá.

Ezzel a döntéssel a magyar színházi struktúra és finanszírozási rendszer alapjaiban változott meg. Az eddigi modellben összefonódtak a finanszírozási szerepek, míg most három, de inkább négy jól elkülöníthető forma jött lére. Egyrészt fellelhetőek a tisztán állami finanszírozású teátrumok, amelyek működtetésében nincs változás, hiszen eddig is a központi költségvetésből jutottak támogatáshoz. Másrészt a tisztán önkormányzati dotációból működő színházakat kell megemlíteni, amely forma azonban teljesen új: eddig egyik helyi önkormányzat sem üzemeltette saját maga az intézményét – jelenleg viszont négy ilyen teátrum is létezik: a Katona József Színház, az Örkény Színház, a Radnóti Színház és a Trafó (valamennyi Budapest Főváros Önkormányzata fenntartásában). Végül a minősítéssel rendelkező önkormányzati fenntartású, de közös működtetésű színházak következnek, aminek két típusa ismert: az arányos állami-önkormányzati, valamint a teljes állami finanszírozás – előbbi a vidéki, míg utóbbi a fővárosi színházakat takarja.