irodalom

Hír

2024-12-14 10:00:00

Versek a Magyar Napló decemberi számában

Két versem jelent meg a Magyar Napló decemberi számában.

A készülő Lakatlan szoba című kötetből két versem jelent meg a Magyar Napló decemberi számában. 

Magyar Napló - Decemberi szám

XXXV. évfolyam 2024. december

A Magyar Napló decemberi lapszámának tartalmából:

 

„Tenyerét ellenzőnek tartva

leselkedik a lélek ablakában

a bíbor szemű kegyelem.”

(Szegedi Kovács György: Tapintatosan)

 

„– Itt úgy élhetnek az állatok, ahogy a Jóisten kigondolta nekik – mutat körbe János. Gondolatban már írom a beszámolót a dagonyázó disznókról, szabadon legelő birkákról. Milyen jó lehet kolompszóra ébredni… Jó itt. Jó lenne örökre itt maradni. Hány hetet bírnék itt ki valójában.”

(Mirtse Zsuzsa: Kékfülű birkák karácsonya)

 

„A vallásosság tárgyi és szellemi jelenlétét az ötvenes–hatvanas évek ideológiai esői sem tudták teljesen lemosni a falu és a tanya tájairól, és nyom nélkül kimosni a hagyománytisztelő nép szokásaiból és lelkéből. Jól tudta ezt Váci Mihály is, aki lírájában a nép gyermekének, a »sokaság fiának« vallotta magát.”

(Bozók Ferenc: Váci Mihály „bibliája”)

 

„…nem

látszik se víz se csónakorr

csak a mindenség ívét takaró

százfejű lehelet amiben isten kereshet

Ádámnak másik nevet és friss öntőformát”

(Murányi Zita: nem eső hullik csak)

 

„Bőcs fajta ez es. Feszt feszedezik, mindent es jobban tud nálad. A konyhába es képes kotnyeleskedni, s a fehérnépet megszégyeníteni mindenféle idegen nevű fűszerekkel s ételnevekkel, aminek semmi értelme nincs, úgyes tötött káposzta lesz ünnepkor, pulykát rendes ember karácsonykor nem vág le. Mindennek megvan az üdeje, mint a szalmakalapnak.”

(Varga Melinda: A tizenkét székely férfi)

*

A Nyitott Műhely decemberi vendége Ágh István költő, író, a nemzet művésze, akivel Nagy Gábor költő, irodalomtörténész készített rendhagyó interjút; a beszélgetés kötetlenül, szabadon folyik a baráti-pályatársi bizalom légkörében, elidőzve az élet- és az alkotói út fontos pontjain. Szóba kerül a komolyzene szenvedélye; meghatározó könyvek és alkotóik; a művészi létezés, a mindennapok a ’60-as, ’70-es, ’80-as években és ma; a Hitel folyóirathoz fűződő szoros kapcsolat; az önéletrajzi ihletésű kisregények; a művészházasságok szépsége és nehézségei; a néhai pályatársak: „Ritka a magyar irodalomban az olyan előnyös helyzet, ami nekem jutott. Az, hogy én Nagy László öccse vagyok, följövök Pestre tizennyolc éves koromban, találkozunk a Hungáriában, bejön Berda, aztán Tersánszky, Jékely, Kormos… Sokszor csak úgy mentem oda, a Lacihoz, hogy adjon egy tízest, aztán olyan helyzetbe kerültem, hogy az ebédelő Vas István társaságában vagyok, föltűnik a szép, fiatalos Nemes Nagy Ágnes. Rövid idő alatt mindenkivel megismerkedhettem, aki számított, ültem közöttük, és figyeltem. Mi van most? Nem látom ennek a tükröződését a mai életben.” A lapszámban továbbá Ágh István, Czilczer Olga, Fehér Kinga, Murányi Zita, Sántha Attila, Szegedi Kovács György, Végh Attila, Z. Németh István versei, valamint Kontra Ferenc, Mirtse Zsuzsa és Varga Melinda prózái szerepelnek. A 100 éve született Váci Mihály költő biblikus témájú, a népi vallásosságot hordozó verseiről Bozók Ferenc költő, esszéíró értekezik. Kopácsy Gergely pedagógus, szerkesztő Orosz László történésszel, a Haza – Szeretet – Hűség című tanulmánykötet (VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) szerkesztőjével készített kisinterjút, amely könyv számos, eddig kevéssé ismert és hangsúlyozott tényező bemutatásával ismerteti meg az olvasóközönséget a trianoni diktátum felülvizsgálatára irányuló magyar szándék és a Sopron város hovatartozása körüli csatározások történeti kontextusával: az egyik „tematikai blokk különleges színfoltját képezi, hogy a harcokban részt vett egyik oszmán-török diák leszármazottja (szerzőtársaival közösen) megvilágítja nagyapja szerepét, amit aztán remekül kiegészít egy másik referátum a felkelés muszlim önkénteseiről.” Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész a 100 éve született lengyel költő magyarországi kultuszának eredőit vizsgálja: „Zbigniew Herbertnek van helye világirodalmi kánonunkban, de kultusza inkább a közösségi emlékezetből, 1956 magyar–lengyel hagyományából fakad.” Domonkos László író – Csengey Dénes nagy hírű, „…és mi most itt vagyunk” című nagyesszéjének nyomvonalán haladva – a magyar beat-korszak nemzedéki kérdését járja körül: „a hazai beat-korszak zenéje, úgynevezett nemzedéke, egész univerzuma a szokásos egyéni-nemzedéki vívódásokat és gyötrelmeket – a pubertás örök-egy nyavalyáit – öntögette dalokba, tudatosan vagy tudat alatt, de mindenképpen gondosan és jószerével következetes törvényszerűséggel kikerülve a korabeli magyar lét, a csurkai létezéstechnika összes lehetséges – és valójában kikerülhetetlen – kérdését.” A Könyvszemle rovatban Simó Márton A boldogabb ember, Nicholas Kolumban Egy idegen bonyolult kalandjai, Sebők Éva Egészen sötét, Borut Kraševec Agni és Nagy Koppány Zsolt A remegő kezű órásmester című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat Xantus Géza Szervátiusz Jenő-díjas erdélyi festőművész, grafikus alkotásainak reprodukcióval illusztráltuk, akiről Árkossy István művészeti író közöl esszét: „Xantus Géza lágy színeivel és a kromatikus szűrés eljárásaival hatásosan tereli a hitbéli üzenetek irányába figyelmünket. Derű, melegség, sugárzó fény, mind lényegi elemei biblikus tartalmakat hordozó műveinek.”


Kapcsolódó fájlok