Bemutatkozás

Filmrendező, fotográfus, operatőr. Az Európai Filmakadémia tagja. Életem különböző szakaszaiban fotográfusként, filmrendezőként mindig is érdekelt a storytelling, az emberi történetmesélés és annak személyenként változó dramaturgiája, előadásmódja és hatása. Most egyszerre vizsgálom magamat - s beleértve sok alkotótársamat -, mint filmest és mint teoretikust a dokumentumfilmen keresztül. Miként kerül be a rendező a filmjébe, milyen előzetes, forgatás közbeni, spontán, tervszerű, belső, külső intervenciókkal tud élni és ez miként módosítja a filmet? Ki teheti meg egy filmben, hogy csakúgy beavatkozik és szereplő lesz? A szereplő nem lesz operatőr, az író nem tervezi a díszletet, és a zeneszerző sem "producál". Csak a rendező válhat saját filmjének alanyává és tárgyává. Vajon a beavatkozás fikcionalizál vagy valósághűsít? A valóságból filmet gyúrni elemelés, kreáltság? A néző szeret elvarázsolódni. A dokumentumfilm is egyre kevésbé akar varázstalanítani. Azt szeretné, ha a filmeket nem állításoknak, nem tényeknek fogadnánk el, hanem történeteknek, fabuláknak. A fikció és a dokumentumfilm két birodalom, aminek a zöld határán folyamatosan járkálnak alkotók. A rendező a dokumentumfilmben egyfajta mesés elemkén működik, omnipotens, deus ex machina. A (kreatív) dokumentumfilm-készítés a fikciós filmkészítés erejét és kecsességét ötvözi a valós történetek merészségével és hitelességével. A dokumentumfilm most, jelenkorunkban mindennél erősebben „hibrid” műfaj, aminek az édesanyja, a fikció megvan, de sok édes- és mostohaapja van: a sok valóságmag- és töredék. A rendező halott, éljen a storyteller?!