Bemutatkozás

Filmrendező, fotográfus, író, szerkesztő-riporter, színész vagyok. Az Európai Filmakadémia tagja.
A hároméves ösztöndíjam a PhD-kutatásom szerves folytatása. Kreatívként mindig is érdekelt a történetmesélés és annak személyenként változó dramaturgiája, előadásmódja és hatása. Most egyszerre vizsgálom magamat - s beleértve sok alkotótársamat -, mint filmest és mint teoretikust a dokumentumfilmen keresztül. Miként kerül be a rendező a filmjébe, milyen előzetes, forgatás közbeni, spontán, tervszerű, belső, külső intervenciókkal tud élni és ez miként módosítja a filmet?
Ki teheti meg egy filmben, hogy csakúgy beavatkozik és szereplő lesz? A szereplő nem lesz operatőr, az író nem tervezi a díszletet, és a zeneszerző sem "producál". Csak az (omnipotens) rendező válhat saját filmjének alanyává és tárgyává.
Vajon a beavatkozás fikcionalizál vagy valósághűsít? A valóságból filmet gyúrni elemelés, kreáltság?
A néző szeret elvarázsolódni. A dokumentumfilm is egyre kevésbé akar varázstalanítani. Azt szeretné, ha a filmeket nem állításoknak, nem tényeknek fogadnánk el, hanem történeteknek, fabuláknak.
A fikció és a dokumentumfilm két birodalom, aminek a zöld határán folyamatosan járkálnak alkotók.
A (kreatív) dokumentumfilm a fikciós filmkészítés erejét és kecsességét ötvözi a valós történetek merészségével és hitelességével. A dokumentumfilm most, jelenkorunkban mindennél erősebben „hibrid” műfaj, aminek az édesanyja, a fikció megvan, de sok édes- és mostohaapja van: a sok valóságmag- és töredék. A rendező halott, éljen a storyteller?!