Bemutatkozás

Bondea Vivien néprajzkutató és táncantropológus, fő kutatási területe a moldvai magyarok tánckultúrája. Egyetemi mesterszakos diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén szerezte meg 2014-ben Bálint Sándor-érem kitüntetéssel. Doktori disszertációjának címe "Falusi táncok - Egy moldvai magyar közösség tánckultúrájának antropológiai vizsgálata", melyet 2021-ben védett meg az SZTE Történelemtudományi Doktori Iskolájában. Angolul és románul beszél, szakmai gyakorlatait a Kriza János Néprajzi Társaságnál (Kolozsvár, Románia) és a Moldáv Tudományos Akadémia Kulturális Örökség Kutatóintézetében (Kisinyov, Moldova) végezte. Jelenleg a BTK Zenetudományi Intézeténél tudományos segédmunkatársként és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségénél projektkoordinátorként dolgozik. Számos terepkutatást végzett már Magyarország (Tiszazug), Románia (Mezőség, Moldva), Moldova (Dél-Besszarábia) és Ukrajna (Fekete-tengermelléki-alföld) területein. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon, magyar és angol nyelvű publikációkban teszi közzé. Tagja a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak, a Magyar Kulturális Antropológiai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak, valamint az International Council for Traditional Music-nak. Az ösztöndíjat elnyert munkatervének címe „Homo saltans – A táncoló ember antropológiai értelmezése”. Kutatásának célja egy olyan interdiszciplináris elméleti keret kialakítása, mely kapaszkodót nyújt a „táncoló ember” és a „táncoló közösség” funkcionalista szempontú értelmezéséhez, ezen megközelítést pedig egyetlen rurális moldvai közösség példáján keresztül táncantropológiai terepmunkával igyekszik pontosítani. Alapvetően arra keresi a választ, hogy milyen testi, lelki, szellemi igényeket elégít ki a tánc egyéni és közösségi szinten, azaz miért táncol az ember, s azt többnyire miért közösségben teszi.