Bemutatkozás

2005-ös MOME fémműves diplomám óta ékszereket tervezek és készítek. Ars poetikám a sorolás, mozgás, dinamika, meditáció, struktúraképzés érzések, élmények, természet és kultúra asszociációjával. Az ékszeralkotásban élem ki azt az érzelmi többletet, amivel itt határtalanul rendszerező és következetlenül intuitív lehetek, rombolhatok, majd építhetek, szabadon elemezhetek, újrastrukturálhatok és szerethetek szélsőségesen. A természet, az anyagok, a színek az én múzsáim, történetek elevenednek meg általuk, ordító sebek hasadnak fel és ezernyi titok összegződik egy frappáns gondolatban. Szórakoztat az alkotás, ahol az érzelmek mellett az értelemnek is helyet kell kapnia. A funkció, ami a valósághoz kapcsol, ami egyensúlyba billenti az érzelmi többletet, ahol az érzelemnek a testtel, a földi realitással is foglalkoznia kell. Ez racionális, higgadt munkára sarkall, fejleszt, határokat állít és feszeget. A férfias és a nőies jelleg együttes jelenléte, kontrasztja az anyaghasználatomban is tükröződik. Fémműves tervezőként az alaptényező természetesen a fém, ami állandóságot és keretet ad a változó női minőségemnek. Ha a könnyed, légies, csapongó megélésére vágyom, azt akár a formával, az áttörésekkel is elérhetem vagy más anyagokat is bevonok a tárgyba. A fémhez társított szőr, meditatívan sorolt papírcsík, sodronyszál, szaténszalag tekervény, fonalgubanc, hajtogatott organza és csipkerészlet mind a női szeszély és intuíció lenyomata. A hajlítás, gyűrés, csomózás, tekerés, vágás érzelmek és gesztusok nyomait örzik, míg a bélyeg felhasználása az ékszerekben a történetmesélés illusztratív oldaláról közelít. Alkotói célom az egyéniséggé növő tárgyon belüli formai feszültség, az anyagok konstruktív összeépítése és szélső határainak felfedezése, a bennük rejlő fizikai-emócionális lehetőségek kiaknázása. Ennek a kiszámíthatatlan és nyughatatlan dinamizmusnak a megzabolázása, kompozícióba rendezése, funkcionális ékszerré való transzformálása a legnagyobb izgalom számomra.