Bemutatkozás

Baska Barbara filmoperatőr, grafikusművész vagyok. Diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika szakán 2008-ban és a Színház- és Filmművészeti Egyetem Filmoperatőr szakán 2011-ben. 2013-2018 között doktorandusz voltam, 2018-óta doktor jelölt vagyok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Tanítok, kurzusokat vezetek a Filmművészeti Egyetemen, ez ott a 7. szemeszterem, jelenleg a másodéves rendező-operatőr osztályt tanítom. DLA témám kutatása mellett, a tanítás és tehetséggondozás fontos része életemnek. Az elmúlt hónapokban kisjátékfilmen dolgozom a doktori disszertációm mestermunkájaként. 

Kutatási anyagom a képzőművészet és filmművészet találkozásait vizsgálja, ezen belül is a képzőművészeti alkotás filmnyelvi újjászületését. Testet ölt: talán ez a legplasztikusabb kifejezés arra, amikor egy filmben egy régi alkotás - festmény, fotó - a filmes parafrázisként létrejön. A állókép megtestesülésének oximoronját a film, mint mozgókép oldja fel. A néző előzetes művészettörténeti tudás birtokában megtorpanhat, kizökkenhet egy pillanatra a megjelenő ismert mű láttán, ám ez néha csak utólag hat és mélyen, rejtve jön létre a párhuzam. Sok esetben a film elsodorja a kép tudatosítását és nem is fogalmazódik meg, hogy melyik képről is lehet szó. Két csoportba sorolom ezeket a filmeket annak mentén, hogy a klasszikus képzőművészet vizuális nyelvét milyen intenzitással alkalmazzák, hogyan jelenik meg a filmekben. A filmes legfontosabb alkotótársa maga a néző. A nézőben létrejövő felismerés több formában történhet. Lehetséges, hogy annyira didaktikus a képzőművészeti alkotás filmes parafrázisa, hogy felismeri a néző és talán ki is mondja, hogy melyik alkotás ölt testet az adott jelenetben.