Bemutatkozás

2018-ban diplomáztam a Magyar Táncművészeti Egyetem moderntáncművész szakirányán, jelenleg társulatoknál és szabadúszó táncművészként dolgozom Magyarországon. Ösztöndíjasként egy évet tölthettem a Codarts University for the Arts művészti egyetemen, és 2019 szeptemberében felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett pedagógus mesterképzésére. Emellett aktívan foglalkozom zenével, koreografálással, és e két művészeti ág találkozása történetének kutatásával. 

Fiatal táncművészként és zenészként úgy gondolom, de nevezhetem hitvallásnak is, hogy a művészet olyan adomány, amely az élet pozitív, kreatív energiával és szépségekkel teli oldalának a közvetítését, képviseletének a lehetőségét hordozza; célja és értelme, hogy örömöt és boldogságot keltsen azokban, akik nézői, befogadói és így részesei lehetnek bármely művészeti ágban megszülető alkotásnak.

Az ösztöndíj keretében megvalósítani kívánt programom a kortárs tánc befogadását megkönnyítő művészeti módszer kutatása.

Sík Sándor, a piarista költő-tanár írja az 1943-ban megjelent, Esztétika című munkájában: "A műnek annyi arca van, ahány befogadója; annyi új szépsége, ahány új élménynek lesz a tárgya.” És ő idézi ugyanitt a Gadamertől származó, már szállóigévé vált mondást, a gondolat szép folytatásaként, párjaként: "a műalkotás a létben való gyarapodás".

A műalkotás befogadásáról való lemondás tehát veszteség. Talán olykor kevéssé tudatosuló veszteség a befogadó, a néző oldaláról, de fájó, olykor a szó tágabb értelmében vett egzisztenciális veszteség a művész, akár az alkotó, akár az előadó oldaláról. Pályáját megkezdett táncművészként ennek a nagyon is jelenvaló problematikának szeretnék a mélyére hatolni, összegezni a szakma tapasztalatait, megvizsgálni a kínálkozó lehetőségeket, és megkísérelni kiutat keresni, érvényes, jelen idejű megoldást találni a kortárs tánc szélesebb körű hazai befogadása előtti akadályokra.