Bemutatkozás

Nagy Gábor vagyok, néprajzkutató és népzenész. 2005-ben végeztem az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antopológiai tanszéken, majd 2017-ben felvételt nyertem az SZTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola képzésére. 2015-től dolgozom a József Attila Múzeum néprajzkutató muzeológusaként. Népzenészként brácsákon, dudán és furulyákon játszom, a 2000-ben létrejött Rozsdamaró zenekar alapítója és 2002-től a négyévtizedes Békés Banda tagja vagyok. Zenészként és kutatóként is kiemelten érdekel a pásztorkultúra, a pásztorzene, és a pásztorviselet. A pásztorzenének egy speciális területét, a különböző hangkeltő eszközök, így a csengők és a kolompok hangolását, válogatását és használatát kutatom a Dél-Alföld területén mai napig nagy számmal fellelhető pásztor nemzedékek képviselői között. A Dél-Alföld pásztorcsaládjai, kiemelten a juhászcsaládok és az általuk megőrzött, formált és alakított viseleti és tárgyi kultúra kutatása fehér folt a népművészetet kutatók körében. Arra vállalkozok, hogy a dél-alföldi pásztorművészettel kapcsolatos újszerű és releváns tudományos és művészeti adatokkal és eredményekkel gazdagítsam magyar nemzeti kultúránk kutatásának néprajzi, népművészeti részét, amit jelenleg nem ismerünk. Módszertanilag a vizuális antropológia módszerét, a Kunkovács László által képviselt és megformált néprajzi fényképezés módszerét, és a társadalomtudományok kutatási módszereit használom, így a terepmunkán a résztvevő megfigyelést, interjúkészítést, kapcsolatháló elemzést, a levéltári források és a nyomtatott tömegtájékoztatás feldolgozása mellett a néprajzi és népművészeti szakirodalomat.

A művészeti ösztöndíj segítségével a hároméves pásztorművészeti kutatás eredménye egy 2-300 oldalas fényképes, népművészeti kötet lehet a Dél-Alföld és a területileg és kultúrájában összefüggő, de jelenleg határontúli Bácska juhászainak művészetéről és képviselőiről.