Bemutatkozás

2009-ben szereztem pedagógia-történelem szakos bölcsész és tanár diplomát a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd 2013-ban abszolutóriumot Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi doktori Iskolájában. A Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusának énekese és kórustitkára, továbbá az énekkar támogatására létrehozott Glatt Ignác Hagyományőrző Kulturális Egyesület elnöke vagyok.

2013-ban elnyertem a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatását a "Glatt Ignác pedagógiai és egyházzenei munkássága Pécsett a XIX-XX. század fordulóján" című könyv megírására, amely elkészült, de végül kéziratban maradt. Életkörülményeim úgy alakultak, hogy nem tudományos/művészeti vonalon dolgozom, a témám kutatása és megírása félbemaradt. Ezt az elejtett szálat szeretném most felvenni.

Az 1880-as években a Pécsi Székesegyházat újjáépíttető Dulánszky Nándor püspök ceciliánus mintára egyházzenei reformot vitt véghez főtemplomában. A liturgiában a korábbi zenekaros egyházzenei praxist felváltotta a gregorián énekek és a cappella polifon művek használata. A korabeli egyházzenei eszmény fiúkórust kívánt meg, amelynek képzéséhez Dulánszky énekiskolát alapított, így a dómkórust kizárólag fiúk és férfiak alkották. A regensburgi és római iskolákkal egyenértékű teljesítményt felmutató Székesegyházi Énekiskolát (1888-1953) ugyan elpusztította a diktatúra, és a rendszerváltás után létrehozott Pécsi Püspöki Énekiskola (1990-1997) se tudott hosszú életű lenni, de a székesegyházi énekkar több mint 130 éve - helytállva a legnehezebb évtizedekben is - megszakítás nélkül működik, napjainkban is.

A művészeti együttes és a két zenepedagógiai műhely egybefonódó történetének feldologozása összetett feladat, a levéltári források faggatásán és a szekunder irodalom feltárásán túl aprólékos repertoártörténeti elemzés, továbbá számos mélyinterjú elkészítése és feldolgozása is szükséges lesz a teljes korszakot bemutató monográfiák megírásához.