Bemutatkozás

Stachó László zenetudós, pszichológus és zongorista, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem habilitált oktatója és kutatója. Az elmúlt másfél évtizedben két egyetemen: a Zeneakadémián és az SZTE Zeneművészeti Karán kamarazenét, zeneelméleti tárgyakat és előadóművészet-történetet tanított, emellett az általa kifejlesztett Gyakorlásmódszertant, amely világviszonylatban az első olyan új, eredeti módszertan, amely a zenei figyelem irányításának átfogó pedagógiáját célozza meg az első hangszeres, ill. énekes órától a legmagasabb szintig. A magyarországi zenei oktatáspolitika fontos alapdokumentumainak szerzője: a 2012-es Nemzeti Alaptanterv ének-zene fejezetének társszerzője volt, valamint a zenetanárképzés új tantervének felkért tervezője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a szakirányú zenei közoktatásban dolgozó pedagógusok minősítési rendszerének kialakítója 2013-ban. Zongoristaként szóló- és kamarazenei koncerteken szerepel – eddig Európában, Ázsiában, Izraelben és az USA-ban lépett fel –, és hazai továbbképzésein kívül eddig 18 országban, rangos zeneakadémiákon és nemzetközi fesztiválokon tartott mesterkurzusokat. 2014 és 2017 között két alkalommal volt Visiting Fellow a Cambridge-i Egyetemen, 2023-ban pedig a jeruzsálemi zeneakadémia vendégprofesszora. 2015 óta a római Santa Cecilia Zeneakadémia és a madridi Katarina Gurska Zeneakadémia rendszeres vendégtanára. Jelen kutatása nagyszabású vizsgálatsorozatot foglal magában az egyik legjelentősebb magyar zenész, Dohnányi Ernő előadóművészetéről: részletgazdag elemzést tervez nyújtani Dohnányi zenei környezetének hatásairól, melyek előadóművészi ideáljait formálták, valamint előadói stílusáról, melyet jelentős mennyiségű hangfelvétel örökített meg 1905 és 1960 között. Elemzéseivel nem csupán a zongorista és a tanár portréját árnyalja, hanem új eredményekkel is hozzá kíván járulni a modernizmushoz vezető út jellemzéséhez a 20. század előadóművészetében.