Bemutatkozás

Graduális és doktori filozófiai tanulmányaimat a PTE-n végeztem, állami ösztöndíjjal. Jelenleg a PTE-KPVK adjunktusa és a Pécsi Filozófia Doktori Iskola oktatója vagyok, kurzusaim témája filozófia, irodalomelmélet, kutatásmódszertan. Művészetelméleti és művészetpszichológiai kutatásaim elméleti alapját olyan általános kurrens kérdések adják, mint az eszme- és művészettörténeti szempontból jelentős műalkotások filozófiai hátterének és értelmezési keretének elméleti hasonlósága, a kortárs kultúrelméleti kutatások transzdiszciplináris evidenciái, vagy az egyes kultúrák lokális jellegzetességeinek alapvető szerepe a műalkotói és műértelmezési folyamatokban. A művészi szelekció alkotásmódszertani szempontjai (stílus- és témaválasztás), a műalkotás befogadási folyamatának rejtett kommunikációs elemei (a közönség és rajongótábor kialakulása, illetve a „kedvenc” műalkotás kérdése), de mindenekelőtt a hagyományőrzés kulturális szükségszerűségének kérdése a művészetben, a 21. század technicizáló kultúraértelmezési irányzatai közepette is erős meghatározói a művészi értékteremtés-értelmezési kísérleteknek. Éppen ezért azt vallom, hogy az értékőrzést nem tekinthetjük a művészi alkotás és a művészet társadalmi interakciós folyamatait kísérő, járulékos tulajdonságnak, hanem épp ellenkezőleg: feltételeznünk kell, hogy az érték minden művészi (rész)folyamat elvitathatatlan alkotóeleme. Kutatásaimban ebből az elméleti alappozícióból vizsgálom az értékteremtő kultúraértelmezés művészetelméleti elemeinek hagyománytörténeti jelentőségét, különös tekintettel a kortárs magyar alkotó- és képzőművészetre, azon belül Gerzson Pál festőművész gazdag elméleti háttérrel rendelkező, kivételes életművére.