Bemutatkozás

A MOME mester szakán 2014-ben szereztem diplomát. 2018 óta egy sajátos tárgyalkotási technikával hozom létre a munkáimat, amely során ötvözöm a hagyományos képalkotást és a digitális nyomtatás technológiáját, amivel több rétegű üvegképeket és térben álló objekteket készítek. Az üvegben az az izgalmas számomra, hogy az anyag belsőjében létre lehet hozni egy mindentől független önálló univerzumot ami hatással van a külső formára. Az alkotás felé való fordulásomat egy nagyon intenzív és személyes gyermekkori élményem határozta meg, amikor 3 évesen lebénultam. Ennek a betegségnek volt egy folyamata, aminek a végén egy merev testkét feküdtem egy kórházi ágyon. A kórteremből egy üvegablakon keresztül láttam, ahogy a fehérköpenyes orvos közli a szüleimmel, hogy soha többé nem fogok lábra állni. Ennek hallatán akkor úgy döntöttem, hogy ennek az embernek nincs igaza én nem vagyok béna és azt is éreztem, hogy egy fajta megfoghatatlan belső erővel ezt az információt felül tudom írni. Most már tudom, hogy akkor egy ön szuggesztiót alkalmaztam saját magamon aminek köszönhetően a következő nap már feltudtam ülni. Valójában ez a belső szabad áramlás az, amit a festészetben újra megtudok élni. Amikor létrehozom a gesztus képeket majd felviszem nyomtatással a transzparens jellegtelen síküveg üveg anyagára majd az egymáson áttetsző képek rétegéből egy új belső világot, egy önálló univerzumot hozok létre. Ez a felismerésem után bekövetkezett spontán gyógyulásomat jelenti számomra. A munkáimban van egyfajta konstruktív szerkesztettség, egy fajta merevség, mert kicsi gyerekként nagyon kitartó munkával értem el a teljes felépülésemet és azóta rájöttem, hogy a tárgyaim létrehozásánál újra élem a gyerekkori élményeimet. Az üveg kubusokat a festményeknek köszönhetően egy teljesen más jelleggel tudom fel tölteni, meg tudom változtatni. Munkáimban a transzparens merev struktúrát belső tartalommal és érzelem világgal fel tudom oldani, át tudom lényegíteni és felül tudom írni.