Bemutatkozás

Varga László vagyok (az írói nevem Varga László Edgár), Kolozsváron élő költő, író, újságíró. Irodalmi munkásságomat tekintve eddig két verseskötetem jelent meg Cseréptavasz (2014), illetve Bejárónőm: isten (2017) címmel, amelyeket több díjjal is elismertek. Novellákat (amelyeket többek között a Helikon, a Látó vagy a SZIFONline közölt) több mint tíz éve írok, de eddig ezek önálló kötetben nem jelentek meg. Az utóbbi években a próza felé fordult az érdeklődésem, a gyerekkori élményeimet feldolgozó (tárca)novellákat és fikciós novellákat is írtam ebben az időszakban. 

Az MMA ösztöndíjára a Vázlatok a sötétséghez című regénytervemmel jelentkeztem, amely már jó ideje foglalkoztat. A tervezett regény egy süket festőről szól, aki elhatározza, hogy megfesti a tökéletes sötétséget. Nem egy puszta fekete vásznat akar tehát megfesteni, hanem a sötétséget magát, egy olyan festményt akar létrehozni, amelynek mélysége van, valósággal elnyeli a szemlélőjét. Eközben azonban – mivel meglehetősen komoly anyagi gondokkal küszködik – elvállal egy jól jövedelmező munkát egy egyetem számára: egy anatómiai atlaszhoz készít illusztrációkat. Az egyetem el is küldi neki a „modelleket”: formalinos üvegekbe zárt emberi szerveket, amely már önmagában elég baljóssá varázsolja a környezetet. Hamar kiderül azonban, hogy a főhős valamiért természetfeletti képességekkel rendelkezik: a festményein szereplő emberi szervek egy éjszaka folyamán életre kelnek, élő-lüktető szervekként hullanak le a vásznakról. A regény folyamán aztán lassan kiderül, hogy nemcsak az egyetem számára megfestett képekkel történik ez így. A negatív főhős, a Comandante, a környék rettegett katonai vezetője megsejt ebből valamit, és elkezd gyakori látogatásokat tenni hősünknél, rá akarja venni valamire, és gyanítani lehet, hogy az valami szörnyűség.

Regényemben a művészi ábrázolhatóság határait szeretném feltérképezni, ugyanakkor a művészi felelősség kérdését is boncolgatom.