1 technika, 7 alkotó, 7 tárgy

A Szimultán Művészeti Iskola első féléves ötvös programjának egyik feladata a saját lánc készítése záródással. A lánckészítés technikájára terveztek és hoztak létre tárgyakat azok a felnőttek, akik most szabadidejük jelentős részét arra fordítják, hogy ötvösséget tanuljanak.

A célunk az volt, hogy a közösen meghatározott lánc definícióra és a műhely adottságaira építve, alapvetően réz huzalból, tervezzünk olyan láncokat, amelyek egy picit eltávolodnak a megszokottól. A láncszemek formájával, arányával, a szemek szerkezeti felépítésével, a láncvégek összekapcsolhatóságával stb. játsszunk, majd végeredményként, a tervezés során kialakult, egyéni gondolatokat tükröző és hordható tárgyakat hozzunk létre.

Alkotók: Bartók Melinda, Czakó-Nagy Eszter, Herczeg Mariann, Katona Léna, Kökényesi Fruzsina, Mitala Nikolett, Szakáts Kinga 

Helyszín: Szimultán Művészeti Iskola

Oktató: Szalai Veronika – formatervező művész

Képleírás:

1. kép: Kökényesi Fruzsina munkája

A láncszemeknél az egyenetlen, tökéletlen alakzatokra törekedtem. A láncszemek kialakításához ezért nem spindli-t – amire általában a huzalt tekerik a láncszemek formájának a kialakításához – használtam, hanem egy gyömbért. A gyömbér formája jó alapot biztosított az excentrikus, szabálytalan láncszemekhez. A rusztikusságot és szabálytalanságot szabályosan elhelyezett gyöngyökkel finomítottam, mivel közel áll hozzám Elsa Schiaparelli divattervező munkássága és öröksége.

2. kép: Herczeg Mariann munkája

Amikor a láncot terveztem arra törekedtem, hogy olyan kapcsolódást hozzak létre a láncszemek között, ami forrasztás nélkül is stabilan összeköti egymással őket. A láncszemek a formájuk, valamint a szemek összeillesztése során végzett hajlítások miatt maradnak a másik szemmel összekapcsolva. A síkban kialakított „T” formájú táncszemek a térbeli hajlítások miatt organikussá váltak.

3. kép: Czakó-Nagy Eszter munkája

A tervezett láncom záródása az „S” záródás elvén működik, azonban arányaiban eltér a megszokott mérettől, mivel fontosnak tartottam, hogy az általam kialakított záródás a nyaklánc központi elemévé váljon nemcsak funkcionálisan, hanem vizuálisan is. A flexibilis záródásnak köszönhetően a lánc kompozíciója alakítható.

4. kép: Bartók Melinda munkája

A tervezés során fontossá vált számomra, hogy formában azonos – kör, karika – láncszemeket használjak, de felületben és méretben eltérjenek egymástól. További szempont volt, hogy legyenek nyitott, illetve zárt karikák is, így ezeket összefűzve spontán módon kapcsolhattam őket egymásba, nélkülözve a kiszámíthatóságot. Célom az volt, hogy ez a „bolygás” kiszakítsa a tekintetet a megszokott rutinból.

5. kép: Katona Léna munkája

Már az elejétől kezdve a láncszemek méreteivel és arányaival szerettem volna játszani. Ugyanolyan átmérőjű huzalból kétféle méretű kör – erlit – láncszemet alakítottam ki, majd ezeket kapcsoltam egy általam meghatározott szabályos ritmusba. Szerettem volna, ha az arányok és a ritmus együtt megteremtenék a súlytalan egyensúly érzését.

6. kép: Szakáts Kinga munkája

A sárgaréz alapanyagból kiindult asszociációs játék vezetett az Art Deco felé, amely a lánc formavilágát inspirálta. A kísérletezés során a kemény-puha ellentétpárra épített anyagválasztással egészítettem ki a tárgyat, textillel kombináltam a viszonylag merev szemekből álló, rusztikus láncot. A textil egyben a lánc záródásának technikai megoldását is jelenti.

7. kép: Mitala Nikolett munkája

Egy hétköznapi láncot szerettem volna készíteni egy kis extrával. A kör és négyzet alakú láncszemek ritmikus váltakozását a záródás méretbeli különbsége töri meg. A felnagyított záródás egy aszimmetrikus medálként funkcionál.