1222 Zenés történelmi játék bemutatója a Vörösmarty Színházban
Az 1222, az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulójára Székesfehérváron színpadra állított zenés történelmi játék Bemutató: 2022. 04. 24.
Az Aranybullát 1222. április 24-én II. András magyar király adta ki Székesfehérváron. A dokumentumon függő, aranyból készült díszes hitelesítő pecsétről, azaz bulláról elnevezett oklevél a rendi állam jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává vált, a jogtörténetben és a történeti emlékezetben kiemelt a jelentősége. Az Aranybulla kibocsátását az 1205 és 1235 között uralkodó Árpád-házi magyar király által kiváltott nemesi elégedetlenség kényszerítette ki. A bárók nem fogadták el, hogy a király nem nekik, hanem külföldi bizalmasainak, elsősorban első felesége, Gertrúd rokonságának juttatott fontos pozíciókat. Erős kritikával illették a királyt azért, mert nehéz anyagi helyzetében a zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik emiatt jelentős befolyásra tettek szert a Kárpát-medence sókereskedelmében. Az önálló jogokkal rendelkező szerviensek a bárók hatalmaskodását rótták fel a királynak, akinek a befolyása rohamosan csökkent vidéken, hiszen II. András jelentős birtokok, sőt egész vármegyék elosztogatásával erősen gyengítette a saját vármegyerendszerét.
II. András uralkodásának 17. évében a sértett társadalmi csoportok képviselői érdekszövetségbe tömörülve rákényszerítették az uralkodót követeléseik elfogadására és törvénybe iktatására. A fehérvári törvénylátó napokon kiadott Aranybullában a király ünnepélyesen megfogadta, hogy a vámhelyeket és főbb tisztségeket ezentúl az ország főnemeseinek juttatja majd. Ígéretet tett arra, hogy szakít addigi politikájával, és anyagi helyzetét nem egész megyék eladományozásával stabilizálja. A darabban elhangoznak az Aranybulla legfőbb pontjai, amelyek közül az egyik legfontosabb a nemesek öröklési rendjének évszázadokig érvényes szabályozása: ha egy nemes fiú örökös nélkül marad, akkor leányát illette birtoka negyedrésze, s a többiről tetszés szerint rendelkezhetett. A koronára csak akkor szállt a nemesek vagyona, ha semmilyen nemzetségük, még oldalági rokonuk sem volt.
A szervienseknek az Aranybullában biztosított kiváltságokból eredtek a későbbiek során a Werbőczy István által 1514-ben készített Tripartitum sarkalatos nemesi jogai, nem véletlen tehát, hogy a darabban egy pillanatra megjelenik a II. Andrást jeruzsáleminek nevező Werbőczy is. Miként egy dal erejéig az államalapító király is feltűnik, hiszen II. András idején éppen Szent István műve, s a nemeseknek tőle kapott szabadsága került veszélybe. Az Aranybulla máig hatóan törvénybe iktatta azt is, hogy „évenként a szent király ünnepét Székesfehérvárott tartozunk megülni”.
Az oklevél egyik leghíresebb pontja az ellenállási záradék volt, amely a törvényeket meg nem tartó uralkodó elleni fellépést engedélyezte Magyarország egyházi és világi méltóságai számára. Az Aranybulla 1222. évi formája ugyanakkor nem volt végleges: kilenc esztendővel később, fokozott egyházi nyomásra II. András az oklevél megújítására kényszerült, komoly kiváltságokat adományozva az új változatban a klerikusoknak.
Mindennek ellenére az utókor szemében megoszlanak a vélemények II. András szerepéről. Egyesek gyengekezű, sikertelen uralkodónak látták, aki alatt erősen megroppant a királyi hatalom. Míg mások éppen uralkodói tehetségére, katonai erényeire és gyermekeinek diplomáciai szempontból is sikeres kiházasítására hívták fel a figyelmet. Szerintük politikailag legalább annyira volt nyertese az Aranybulla kiadásának, mint az őt látszólag meghátrálásra kényszerítő magyar nemesek. E kettősségre is finoman utal az 1222 című előadás.
Egy bizonyos: II. András az egyik leghosszabban uralkodó Árpád-házi király volt, akinek nevét ugyanúgy örökre megőrizte a magyar nemzet emlékezete, mint gyermekei közül a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béláét, vagy a legnagyobb európai katolikus szentek közé emelt Árpád-házi Szent Erzsébetét.
„II. András műve kiállta az idő próbáját. Az őt követő magyar királyok sora tett fogadalmat a koronázási esküjében az oklevél jogi rendelkezéseinek megtartására. Az ellenállási záradék egészen az 1687-es országgyűlésig érvényben volt. Az Aranybulla modernizálta az Árpád-kor jogrendszerét, s lerakta a rendi társadalom jogi alapjait. S bár sok dologban eltér az 1215-ben kiadott angol Magna Chartától, mégis joggal emlegetjük vele egy sorban mint a középkori Európa egyik legfontosabb írásos jogi dokumentumát. Székesfehérvár szülöttjeként büszke vagyok arra, hogy ennek az örökségnek a széles közönség körében való megismertetéséhez az 1222 című zenés történelmi játék társszerzőjeként magam is hozzájárulhattam” – vallotta L. Simon László író, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.
Alkotói stáblista:
Rendező: Egerházi Attila
Dramaturg és társrendező: Somogyi Szilárd
Történelmi és irodalmi konzultáns: L. Simon László
Librettó: L. Simon László, Somogyi Szilárd
Zeneszerző: Kocsák Tibor
Koreográfia: Egerházi Attila, Majoros Róbert
Koreográfus-asszisztens: Cristina Porres Mormeneo
Színpadkép: Egerházi Attila
Díszlet és jelmezterv: Herman Anett, Pajor Patrícia
Fényterv: Egerházi Attila
Médiaművész: Falvay Miklós
Muzeológus: Pokrovenszki Krisztián
Kreatív producer: Dr. Herczeg Tamás
Karmester: Bíró Rudolf
Karigazgató: Zemlényi Katica
Szereposztás
II. András: Sarádi Zsolt
Ciszterci szerzetes: Horváth Dániel
Gertrúd, II. András első felesége: Váradi Eszter Sára
Jolánta, II. András második felesége: Váradi Eszter Sára
Bánk bán: Sághy Tamás
Petur: Keller János
Gyula, Magyarország nádora: Sághy Tamás
Első nemes: Gábor Márkó
Második nemes: Soós Máté
Harmadik nemes: Gyurcsok Buda
Negyedik nemes: Ruff Roland
Ötödik nemes: Horváth Dániel
Szent István király: Sasvári Sándor
Werbőczy István: Horváth Dániel
Király fegyveres őrei
Udvarhölgyek
Közreműködők: a Székesfehérvári Balett Színház táncművészei, a Vox Mirabilis Kamarakórus, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar zenészei, az Alba Regia Táncegyesület néptáncosai