73 éve hunyt el Dr. Jankovics Marcell (1874-1949)

1949. november 12-én, 73 éve halt meg Budán, Pauler utcai lakásában Dr. Jankovics Marcell a két világháború közti felvidéki magyar irodalom egyik legnagyobb, de méltatlanul elfeledett alakja, pozsonyi ügyvéd, újságíró, író, költő, irodalmár, hegymászó, monarchiabeli parlamenti képviselő.

Gyászbeszédét az a Szalatnay Rezső mondta, aki ellenfélként társaival életében sokszor méltatlan támadásokat intézett ellene, melyet a temetéskor részben elismert.

A beszéd végén megemlíti, hogy az öreg, Jankovics az utolsó éveiben sokat ült a Vérmezőn, a Mikó utca és az Attila út sarkán, így a héten én is leültem ott egy padra, s ott üldögéltem egy ideig, ahol a két háború közti felvidéki magyar irodalom egyik legnagobb alakja élt Pozsonyból való 1939-es elüldöztetése után.

A beszédet megtaláltam a hagyatékban. Most idézek belőle:

"Ott ült a füves mezőn egy széken, fekete pápaszemmel, maga elé nézve. Körülötte robogtak a gépkocsik, hallani lehetett az újjáépülő ország lihegését. Szerettem volna odamenni hozzá, és megfogni a kezét szótlanul. Ellenfele voltam egykor. Nem az íróval, nem ifjúságom lobogó szónokával lett volna elintézni valóm. Az emberrel akartam szót érteni, szavam lett volna hozzá a sorsról (...). Sorsunk cselvetését mondtam volna el neki. De nem mertem megzavarni. Féltem, hátha félreérti. Most ez a kép maradt meg róla emlékül. Szerettem volna akkor az Attila utca sarkán ott látni szétszóródott barátaimat, a sarlósokat mind, a harcostársakat, s megmondani nekik: íme látjátok, azt hittük maradi volt és visszatartó. Holott csak hűséges volt. Van-e nép, mely élhet hűség nélkül?"