9. Művészetpedagógiai Konferencia

9.Művészetpedagógiai Konferencia

MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM: INTERDISZCIPLINÁRIS DIALÓGUSOK AZ ESÉLYTEREMTÉS, A GYÓGYÍTÁS ÉS A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁBAN

A konferenciát az Alapító, Kárpáti Andrea professzor asszony emlékének szenteljük.

A konferencia a művészetpedagógia sokrétű szerepét vizsgálja a társadalmi kihívások kontextusában. Az esemény hidat képez a szociológia, szociális munka, szociálpedagógia, kulturális antropológia és a művészetpedagógia között, hogy feltárja, hogyan járulhat hozzá a művészet az egyéni és közösségi jóllét növeléséhez.

Célunk a művészetpedagógia, a művészettel nevelés területén születő innovációk, kutatási eredmények tudományos igényű bemutatása, a művészetpedagógia szakemberei közötti hazai és nemzetközi kapcsolatok erősítése, valamint új kutatási és fejlesztési programokban való együttműködések elősegítése.

Nyitottak vagyunk lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra újszerű vagy kísérletező jellegű jógyakorlatok, műhelyek számára.

A konferencia munkanyelve magyar és angol.

A konferencia főbb témái 2026-ban:

1. Pedagógia, reformpedagógia és életreform mozgalom: a művészetpedagógia alternatív megközelítései az egyéni fejlődés és társadalmi egyenlőség támogatásában
2. Múzeumpedagógia és más művészetközvetítő intézmények az esélyteremtésben
3. Traumafeldolgozás a művészet erejével; együtt a jóllétért
4. Művészet alkalmazása a lelki jóllét fenntartására és a terápiában
5. Művészet, művészetpedagógia és a nonprofit szféra
6. Hagyomány és újítás az irodalomoktatásban és irodalomterápiában
7. Drámapedagógia a szemléletformálásban és az érzékenyítésben
8. Képzőművészet és vizuális alkotás az önkifejezésben és az identitás erősítésében
9. Terek és épületek kultúrája, játszóterek
10. Táncművészet és zeneművészet egyéni és kollektív ritmusban, dallamban, néptáncok, közösségi táncformák és modern táncprojektek, zenei performance-ok
11. A művészet alkalmazása a lelki jóllét biztosításában, a gyógyításban, szociális ellátásban és a magas támogatási szükségletű egyének társadalmi inklúziójának elősegítésére
12. A gyermekkultúra területeinek megjelenése a gyermekek mentális egészség-prevenciójában
13. A művészetpedagógiával összefüggő kutatásmódszertani kihívások

A táncművészet elmélete és gyakorlata című szekcióban elhangzó előadásom absztraktja:

Testvérmúzsák

Tánc a kortárs magyar költészetben

A költészet és a tánc sok szálon kapcsolódik egymáshoz, ugyanakkor mediális antagonistáknak is tűnnek: az egyik kinetikus és multimediális, a másik (gyakran) verbális és látszólag monomediális. Harmadik éve zajló kutatásomban azzal foglalkozom, hogy mi történik, amikor a kettő találkozik; amikor a mozgás beépül az irodalmi világba, vagy akár felváltja a verbális kommunikációt? Hogyan formálódik a tánc a versek által, és mi képezhető le versben a táncos mozdulatvilágból? Milyen hatással van ez az összefonódás a művészekre, a közönségre, és milyen új jelentések születnek ezekből a találkozásokból?

A nonverbális tartalmak nyelvi kifejezési lehetőségeit és gyakorlatát vizsgálom az egyes költői életművekben: kinél milyen táncok, milyen hangsúllyal, milyen jelentésrétegekkel fordulnak elő. A versekben felbukkanó táncos motívumok, a szavakba dermesztett saját mozdulatemlékek, táncos egyéniségek és színpadi élmények vizsgálata mellett annak áttekintésére törekszem, hogy miként tesz a költészet saját ritmikus és verbális eszközeivel kísérletet arra, hogy a tánc érzelmi-gondolati és kultúrába ágyazott tartalmait kifejezze, illetve saját érzelmek és élmények metaforájaként alkalmazza.

Előadásomban a gyakorlati tapasztalatot és az elméleti reflexiót igyekszem összekapcsolni, feltárva a metaforikus, analóg és poétikai párhuzamokat a tánc és a költészet között. Úgy vélem, a vizsgálat számos kultúrtörténeti érdekességgel és tanulsággal, párhuzammal és meglepetéssel szolgál mind az irodalom-, mind a tánctörténet számára. Nem utolsó sorban pedig a jelenlegi és következő táncos generációk művészeti látókörének, asszociációs horizontjának szélesítését is szolgálhatja a balett, modern és kortárs tánc, valamint a néptánc történetét és esztétikáját számos ponton érintő, ezek lényegét egy testvérmúzsa kelléktárával megmutató művek vizsgálata.

Válogatott irodalom:

Alkis Rafti (2025): Danse et poésie: Anthologie internationale de poèmes sur la danse. 350 poemes, 200 poetes.

Andrews, Richard (2025): Choreography of the Poem: Exploring Poetry and Prosody through Dance. Springer

Babits Mihály (1917): Írás és olvasás. Athenaeum, Budapest.

Balázs Géza (2012): Szöveg a szövegben. Intertextualitás multimedialitásban. In: Palócföld 58. évf. 6.sz. 52-57.

Bonhomme, Béatrice – Godfroy, Alice – Lefort, Régis – Vellet, Joëlle (2018): Articuler danse et poème. Enjeux contemporains. L’Harmattan

Fuchs Lívia (1997): A szabad tánctól a posztmodernig. Századunk hazai táncművészetéről. In:

Alföld 48. évf. 12. sz.

Fuchs Lívia (2007): Száz év tánc. Bevezetés a táncművészet XX. századi történetébe. L’Harmattan

Godfroy, Alice (2015): Danse et poésie: Le pli du mouvement dans l'écriture. Michaux, Celan, du Bouchet, Noël. Honoré Champion.

Jones, Susan (2013): Literature, Modernism, and Dance. Oxford University Press

Jourdan Gledel, Marie Françoise (1998): Jean Cocteau : danse et poésie. Rennes 2.

Kulcsár-Szabó Zoltán (1995): Intertextualitás: létmód és/vagy funkció? Irodalomtörténet 26/76. évf. 4. sz. 1995. 495-541.

Marcsek‑Fuchs, Maria (2015): Dance and British Literature: An Intermedial Encounter (Theory - Typology - Case Studies). Studies in Intermediality 8. Brill-Rodopi.

M. Nagy Emese (2024): „Tánc és irodalom a kortárs folklórszínpadon.” In: Műfajok, módszerek, mesterek a táncművészetben. Táncművészet és tudomány XV. Magyar Táncművészeti Egyetem, Budapest 105-111.

Pavis, Patrice (2006): Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienn, Bp., L’Harmattan, 250–252.

Petőfi S. János (2004): A szöveg mint komplex jel. Bevezetés a szemiotikai textológiai szövegszemléletbe. Akadémiai, Budapest