A HORTOBÁGYI DEPORTÁLÁSOK EMLÉKHELYE tervpályázatunk az ÉPÍTÉSZFÓRUMON

A minusplus a Hortobágyi Deportálások Emlékhelyének pályázatán egy a tájba tökéletesen belesimuló épület ötletével jelentkezett. A megvételben részesült koncepciót a tervezők szavaival mutatjuk be.

Bevezető

Hogyan ragadhatunk meg valamit, amit mi nem éltünk meg. Nem is szeretnénk megélni, és igazából elképzelni sem tudjuk mit jelenthetett. Kirángatnak éjszaka az ágyunkból, családostól, vonatra tesznek és a pusztában egy juhakolban találjuk magunkat. Nem értünk semmit és értelmetlenül ellenséges emberek zaklatnak minden pillanatban.

Megpróbálhatjuk szolgai módon épületbe és kiállításba foglalni ezt, de talán többet is tehetünk. Építészként létrehozhatunk helyzeteket, olyan tereket és kapcsolatokat teremthetünk, amik segítségével elősegíthetjük a történések mélyebb megértését és a kiállítás támogatásául ezzel is támpontot adhatunk abban, hogy mi az, amit sohasem szabad elfelejtenünk. Mik azok az események, amikkel és amelyek következményeivel szembe kell néznünk a múltunkból és minden erőnkkel azon lenni, hogy a jelenünkben és a jövőnkben okosabban, fellelősebben és elsősorban emberségesebben viseljük a szűkebb és tágabb értelemben vett dolgainkat.

Tervezési alapgondolat

A tervünk néhány képre, jelképre és emlékképre is támaszkodik.
Azt a tételmondatot rögzítettük magunknak, hogy egy-egy politikai, hatalmi, társadalmi berendezkedés működését, annak következményeit sok esetben nem értheti az egyszeri halandó. Az államapparátust mozgató mechanizmusok rejtve maradnak, időről-időre csak a következményeivel találkozunk. Ezek a látható történések pedig vagy összeállnak egy nagyobb képben, vagy pedig megmaradnak látszólag független szilánkokként. Az épület felszín alatti része számunkra a politikai berendezkedés és működés leképzése, izgő-mozgó terek, amik helyet könyökölnek ki maguknak a környező mikrokörnyezetből, a kapcsolódó elemek tereiből. Az államszervezetet alkotó, emberek által működtetett, egymáshoz kapcsolódó intézmények leképzései ezek, és térkapcsolataink alaprajzi rendszere. Az adott csoport kénye, érdekei és embersége szerint működtetett szervek lehettek többé és kevésbé emberellenesek, mint ahogy hallottunk arról az előadásban, hogy az egyes tanyákon tapasztalt bánásmód alapvetően függött a kirendelt felügyelők hozzáállásától. A derékszögű raszterből kimozduló terek sora a kiszámíthatatlanságot hivatott tükrözni, ezáltal az elhurcolás áldozatainak bizonytalan helyzetét érzékeltetni.

A területet, annak érzékelése szempontjából és fizikailag is, szeretnénk egyben tartani. A kiállítás megtekintése, a megélés, az emlékezés az itt történtekre szándékaink szerint élményekkel teli, megrázó, emlékezetes, katartikus utazás lesz. Alászállás a föld alatti épületbe, mely mégis láttatni engedi a környezetét. Földbetonból épült naturális hely, ami teret enged a kiállítás megvalósításának, és karaktere által erősíti azt. Fontossá válnak a fények, a szagok, a felületek taktilitása. Az érzékelés és az észlelés válik esszenciálisabbá egy ilyen minőségben létrehozott házban. Izgalmas, felfedezésre váró élményeket rejt magában az épület és a mögöttes kert is.

építészet, belsőépítészet:
Dr Alexa Zsolt, Rabb Donát, Dr Schreck Ákos
Bernard Bea, Katatics Kinga, Kis Balázs, Lázár Dorka, Marót Panka

gépészet:
Hrustinsky Tamás

tűzvédelem:
Fenyvesi Zsolt

költségbecslés:
Brezánszky Zsolt

látványterv:
Oravecz Péter