A kafarnaumi dombormű-töredékek

A IV.századi kafarnaumi "fehér" zsinagógát az 1900-as évek elején kezdték feltárni. Ekkor derült ki az, hogy a IV. századi épület egy korábbi, Jézus idejéből való zsinagóga falaira épült. Itt tanított Jézus. A zsinagóga körüli ásatások során került elő az a lakóház is, amely a hagyomány szerint Szent Péter családjának lakhelye volt. 

A régi Izrael egész életét vallási-lelki ideák határozták meg. A képtilalom korlátok közé szorította a művészek munkáját. A római korszakban felébredt a zsidóságban a törekvés, hogy a zsinagógaépítészetben felvegyék a versenyt a pogány világgal, annak ellenére, hogy művészi motívumkészletüket a vallási előírások meghatározták.

A zsinagógák díszítése figurális és ornamentális motívumokkal történt. A kafarnaumi zsinagóga falán körbefutó frízeken a legkülönbözőbb szimbólumokkal találkozunk: rozetták és füzérek között a hétágú lámpatartó, a vízmerítő edény, a sátoros ünnep csokra, a tóratekercs. A frízeken díszítőelemként megjelenik a pentagramm és a hexagramm is.

A díszítmények közül művészi kvalitásukban kiemelkednek Izrael 7 szent növényét – árpa, búza/tönköly, szőlő, olajfa/olajbogyó, füge, datolya, gránátalma – ábrázoló dombormű-töredékek.

A hír nyitóképe a homlokzatról való kő, amely az első zsoltárra emlékeztet: ,,Boldog az az ember, aki az Úr törvényében leli örömét. Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely megtermi gyümölcsét a maga idejében, és levelei nem száradnak el.'' (Zsoltárok 1,1-3.) A törvény házából, az örök rend szilárd alapjából nő ki az élet fája. S az ember maga is, aki a törvényből él, olyan, mint az a fa, amelyet az első zsoltár magasztal.