A KÖE Kunhímző Közösség tagjai Délvidéken

Idén 3. alkalommal került megrendezésre a törökszentmiklósi Kézműves Örökség Egyesület áltat megszervezett konferenciával egybekötött tervező- és alkotó tábor Kunhegyesen, mely a tavalyi évben Kisújszálláson megtartottnak volt a folytatása. Mind két tábor tematikája a nagykunsági szűcshímzések feldolgozásának lehetőségeire épült, külön szedve előző évben a kisbunda egyszínű, fekete selyemmel hímzett ornamentikáját, az ideiben a színes szűcshímzésektől. A költségvetés és a résztvevők létszáma is szabott volt, nem tudott mindenki a vajdaságból átutazni hozzánk. A kossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ vezetőjével, Tímár Gabriellával gondolkodtunk a megoldáson, majd megszerveztük. A Magyarországon tartott 2 szűcstábot anyagát sűrítettük bele egy 6 naposba.

A tábor első napján nyílt a magyarországi táborokban megtervezett, majd otthon elkészített kézimunkákat bemutató kiállítás, aminek fő látványossága a divatbemutató, ami az idei évben Magyar Kézműves Remek címet elnyerő, kunhímes kollekció egy részét vonultatta fel. Az Ady Endre Művelődési Központ elnöke, Tímár Gabriella köszöntötte elsőként a megjelent vendégeket és hímzőket, majd Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízott igazgatónője beszélt a hagyományos hímző művészet Vajdaságban történő ápolásának és továbbörökítésének jelentőségéről, melyre a jelenlévők figyelmét hívta fel és egyben megköszönte a munkájukat. A kiállítást én nyitottam meg. Beszédemben röviden összefoglaltam a KÖE munkáját, közvetítő és értékmentő szerepét a nagykunsági és vajdasági kun települések civil szervezetei és kézművesei között. Fontosnak tartottam hangsúlyt fektetni a közös munkánk eredményeként elnyert Magyar Kézműves Remek címre, mely olyan díj, ami elnyeréséhez követelmény a nemzeti kultúrát őrző, egyéni értéket képviselők hagyományhűsége, a termékek eredetisége, kiváló minősége, és nem utolsó sorban a jövőbeli turisztikai felhasználása. A rendezvénynek a bácskossuthfalvi Emlékház adott helyet, ahol a kiállítás a helyieknek a tábor ideje alatt volt megtekinthető.

A bácskossuthfalvi táborban, amely szeptember 18-23-ig tartott, aminek  az Ady Endre Művelődési Központ adott helyet. A jól felszerelt intézményben nem csak a  foglalkozások megtartására volt lehetőség, de az étkezés és szállás is ott tudták biztosítani a Nagykunságról érkező vendégek részére. A „táborlakók” a nagykunsági fekete és színes szűcshímzés ornamentikáját dolgozzák fel. A rendezvény második- harmadik napja a tervezésről szólt, a minták megalkotásán volt a fő hangsúly. A tábor nem titkolt célja az is volt, hogy  délvidéki asszonyok mintaszerkesztő képességét fejlesszük. Merjenek egy-egy mintát megbontani, az adott felületre új kompozícióként megrajzolni, úgy, hogy a hímzésre jellemző jellegzetességek megmaradjanak. A Vajdaságban ennek még nincs hagyománya. Az oktatói szerepet a nagykunságtól érkezett hímzők közül Szentpéteriné Lévai Mária és Pápai Istvánné vállalták magukra és adták tovább az addig megszerzett tudásukat és tapasztalataikat. A hét végére rengeteg terv született, szebbnél szebbek: lakástextilek, ruházati kiegészítők, ruhák, ajándéktárgyak majdani díszeként fognak díszelegni a megrajzolt szűcs minták. Az utolsó napokban már volt, aki a megvalósítás fázisába ért: előkerült a drukkoló anyag, a vászon a tű és a fonal. A hét folyamán a jövő évi táborunkba is engedtünk egy kis betekintést. Az egyik téma, a nagykunsági vertcsipke lesz majd, aminek készítését mutatta be Szőke Zsigmondné.        

Kunhegyes testvértelepülése a délvidéki Bácsfeketehegy, így azért is, és mert a tagjaink között vannak a településen élők is, a KÖE Kunhímző Kun Közössége abban a megtiszteltetésben részesült, hogy meghívást kapott egy egyházi ünnepségre való kiállítás megrendezésére. A szálakat most Szentpéteriné Lévai Mária fogta össze (én csak csendben nyüzsögtem a távolban).

2023.10.14-én szentelték a Szerbiai Református Keresztyén Egyház új püspökét, Harangozó Lászlót a vajdasági Bácsfeketehegyen, aminek kisérő rendezvénye, az új püspök szertartásra meghívott vendégek megvendégelése. Az állófogadás a sportcsarnokban került megrendezésre ahova előző este háttér dekorációnak felállítottuk, berendeztük a kiállítást. A kiállítás anyaga a KÖE Kunhímző Kun Közösségének tagjainak munkáiból állt (kun-, szűcs-, szűrhímzések), kisebb részben a nagykunsági, nagyobb részben, teret engedve a vajdaságiak alkotásai voltak láthatóak.

A püspök szentelése felemelő ünnepség volt. Hálásak vagyunk a meghívásért és a részvételi lehetőségért, de ennél nagyobb boldogság azt volt látni, átélni, amikor a feketicsi asszonyok büszkén álltak a kiállítás előtt, beszéltek a munkáikról a nagykunsági hímzésféleségekről az alkotás öröméről, rólunk, a Közösségről. Ilyenkor szeretek hátra vonulni, és csak figyelni… Mérhetetlen büszkeség és boldogság önti el ilyenkor a szívemet, lelkemet. Az ember Lyánya ezekért a pillanatokért csinálja a „munkáját”, ami nem is munka, hanem hivatás, hitvallás…

Az, hogy sikerült Magyarország elnökasszonyával, Novák Katalinnal pár mondatot váltani, a közösség ajándékát átadni, az is jó érzéssel öntött el, de az, hogy mindenki a kiállítás gyűrűjében fotózkodott, adott interjút, hogy ez által hatalmas láthatóságot adtunk a munkánknak, mindennél többet ér… Ez a munkánk gyümölcse… Érik befele…

Boldogság és a hála határtalan volt.

Végezetül, de nem utolsó sorban, hatalmas örömmel és büszkeséggel számolhatok be arról, hogy a Kustán Melinda textiltervező iparművész által megálmodott, a Magyar Nemzeti Színház, úgynevezett: függöny projektjében a Kunhímző Közösségünk tagjai is részt vesznek. Öt évvel ezelőtt keresett meg és beszéltünk először, az akkor még a tervezés folyamatában lévő munkáról. Mára már beindult a gépezet, és a precíz logisztika alapján indulnak útra az előhímzett hatalmas bordó bársonytekercsek a történelmi Magyarország területén élő hímzőkhöz, hogy mindenki, a vállalt, Melinda által megálmodott és megtervezett életfa lombokat, saját monogramjukkal ellátva, kihímezhesse, ezzel maradandót alkotva az utókor számára… Igen, nem csak esztétikus lesz, szemet gyönyörködtető, de ezek az asszonyok, maradandót alkotva, „behímzik magukat a történelembe”…

Maga a függöny felülete 162 m2 területű, melyre géppel került felhímezve a vezető motívuma az életfa, melynek törzsét a honfoglalás kori művészet remekei – a Rakamaz-strázsadombi, a Tarcalon, Rétközberencs határában, stb. megtalált – tarsolylemezek díszítményei ihlették, lombozatát pedig a Kárpát-medence területén fellelhető 60 néprajzi tájegység motívumkincsének feldolgozásai alkotják, melyek kihímzésében nagy szerepet vállaltak a közösségünk tagjai is.

Az első olyan bársony tekercs, amin az a minta található, amit tagunk hímez, nemrég érkezett a szerbiai Horgosról a szintén szerbiai Kishegyesre, ahol Major Márta láthatott hozzá, az általa vállat két tájegység (Dráva-mente és a hódmezővásárhelyi) ornamentikájának kihímzéséhez. A nagy munka édesanyukája segítségével készül.

A mai napon, a Nagykunságra, Kunhegyesre is megérkezett az első olyan tekercs, amin a KÖE Közösség kunhegyesi tagjai által vállalt 4 motívumegység egyik része, a honfoglaláskori tarsolylemez ornamentikájának Melinda által „tovább-gondolt” díszítménye lesz hímezve.

A mintákat: Szathmáriné Kis Anikó, Szántóné Éva és Szentpéteriné Lévai Mária „varázsolják” a bársony anyagra.

A Kustán Melinda által létrehozott monumentális alkotás kis részletével most betekintést kínálok a közös munkából…

A délelőtti megbeszélés megkoronázta, a Ízőrző Klub által készített helyi, kun ebéd: kötött galuska leves, disznótoros sült karika pecsenye, hagymás-burgonyás ágyon, és a desszertként felszolgált ferdinánd. A finom ételeket köszönjük: Dienesné Margitkának, Bodnárné Marikának, Lukácsné Évinek, Horváth Áginak és Szentpéteriné Lévai Máriának.