A lakodalom népviselete

Az egyik legfontosabb rítus a házasságkötés. A lakodalomi szimbólumok segítségével mindenki számára egyértelművé válik, hogy mely rítus részeseit figyelhetjük meg. A menyasszony és vőlegény viseletének szimbolikus tárgyai a koszorú, a hajviselet és a bokréta. Erdőkövesd tekintetében a menyasszony ruházata megegyezik a fiatal lányok fehér, ünnepi viseletével. A koszorú jelzi tárgyiasult jelképpel az ünnepi alkalom létrejöttét.

A lányok elsőáldozó korukra megkapták tisztafehér ünnepi viseletüket. Schwartz Erzsébet 1920-as években volt elsőáldozó, akinek fejdísze egy menyasszonyoknak készíthetett tornyos párta lehet. Az 1960-as évekre már ilyen típusú pártát nem figyelhetünk meg a kislányokon. A vizuális emlékek kevés alsószoknyát örökítettek meg. Ünnepek alkalmával csak a felnőttek viseltek hatot, mely közül 3-4 volt kikeményítve. Az ünnepi felsőszoknya selyemből vagy szövetanyagból, 4 szélből készült. Búza vagy krumpli keményítővel keményítették ki a ráncokat, melyet nedvesen levasaltak. Ünnepek alkalmával a fiatal lányok bő kötényt viseltek, mely majdnem az egész testet körbe érte. Anyaga selyem, oldalát singolás vagy csipke zárja. Általában a szoknya hosszáig ér, de előfordulhat tőle rövidebb is. Minden kötényt gangának neveztek.

Felső ruházatuk a fiatal lányok és menyasszonyok esetében a női ujjas vagy blúz. A polgári hatás terjesztette el, így az ünnepi viselet állandó részeként ez jelenik már meg. Szorosan záródik a nyaki résznél. Kislányoknál nagy, kerek ívű gallér, még a menyasszonyoknál kisebb hegyes gallér figyelhető meg. Lebegő aljú a szabása, mely a szoknyára fekszik. A varrónők keze munkáját dicsérik.

Jellegzetes esküvői fotót a II. világháború előtti időszakról alig ismerünk. Ennek egyik oka az lehet, hogy hiába keressük a lakodalmakhoz kapcsolódó szimbólumokat. A gazdasági körülmények valószínűleg nem tették lehetővé ezek létrejöttét. A polgári hatás pedig a népies elemek háttérbe szorulását hozta magával már a századelőn.

Király Károlyné, Fodor Erzsébet 1905 vagy 1906 között ment férjhez. A menyegzőjéről egy ceruzarajz maradt fenn, nem teljes alakos. Jól látható a fodrászok által készített, a kor polgári ízlésvilágát tükröző frizura. Koszorúja nagy fehér gyöngyökkel csak a fej tetején helyezkedik el, melyhez a tüll anyag redőkbe szedve kapcsolódik. Gyöngy fülbevalót visel. Ruhája szabott, magasított nyakkal. A kivetkőzés egyes társadalmi rétegek esetében a századelőn már jelen volt.

„Bolya István fényképe” – ennyi információt rejt magába egy kettős lakodalmat bemutató fotó. Ha Bolya István volt a vőlegény, akkor 1920. november 21-én volt a lakodalma Telek Máriával. Ezen a napon kötött házasságot még Tar Ágoston és Molnár Erzsébet is. Mindkét család zselléri sorban élt. A menyasszonyok tornyos pártát viselnek. A párta a szüzesség jelképe. Alapját keménypapírból alakították ki, melyet fehér anyaggal vontak be. Erre tükrök, gyöngyök és mirtuszvirág került. A menyasszonyok haja középen van kettéválasztva, annak felkontyolása a lakodalom egyik eseménye. A vőlegények viselete a kalap, a mellényes öltöny és a hosszú szárú csizma. Bokrétájuk nem különbözik a lakodalom többi résztvevőjétől. Kis virágcsokrot két szárú hosszú fehér pántlika kísér. Jobb oldalon jelenik meg a vőfély, a lakodalom egyik legfontosabb tsiztségviselője. Kezében a szalagokkal díszített fokos van. Később ezt a bal karra tekert fehér textil fogja felváltani. A jelenlévők viselete változatos. Látható rajtuk a régi erdőkövesdi népviselet és a párhuzamosan jelen lévő polgári öltözékek is.

Lénárt István és Dancza Rozália 1937. november 6-án házasodott össze. A családi albumban a lakodalom rítusához kapcsolódóan a salgótarjáni fotószaküzletben három fénykép készült. Az első az esküvő napját idézi fel fehér ruhában, tornyos pártával és szalagos bokrétával. A második fotón a pár lányának elbeszélése szerint az „avatás” látható. A társadalmi szerep megváltozásának adja lenyomatát a fénykép. A fiatal asszony fekete viseletet öltött magára, haja az esküvőn viselttel azonos, viszont fejét fekete tüll fedi. Az új házaspár templomba való első látogatásának viseletét figyelhetjük meg. A harmadik fotó az asszonyi viseletet mutatja be, a már ismert erdőkövesdre jellemző kendő kötéssel. Ezek alapján az első gyermek születése előtt már megkapta az asszony a fejkendőjét. Mintás ujjas és sötét kötény van az új asszonyon.

Lénárt György és Papp Erzsébet 1943. április 26-án házasodtak. A vőlegény Lénárt István fiútestvére. A menyasszony viselete megegyezik az eddig bemutatottokkal. Lakodalmuk alkalmával a násznép udvaron való mulatozásába is betekintést kaphatunk egy régi fotóval.

1944. január 2-án házasodott Telek Sándor és Dancza Brigitta. Esküvőjük alkalmából ez az egy fotográfia készült, amely már asszonyi viseletben jeleníti meg a menyasszonyt. A háború végének viszontagságai hozhatták magukkal a régi viseleti elemek elhagyását a lakodalom során. Az 1950-es években már nem látjuk megjelenni a hagyományos menyasszonyi öltözékeket, helyette a varrónők által készített hosszú egybeszabott menyasszonyi ruhák jelennek meg a családi albumokban.