Esemény

2019-05-31 14:00:00

Kántorjánosi

A mese, a zene összeköt, hidakat épít.

Egy kicsi Szabolcs megyei faluban a Biztos Kezdet Ház által szervezett gyerkenapon mese-zene foglalkozást tartottam.

Amikor az ember nyakába veszi a világot, és elindul meséket, történeteket gyűjteni, jól teszi, ha végiggondolja, hogyan is szeretne hozzákezdeni. Mesemondóként, mesegyűjtőként bemutatkozni idegen helyen rendszerint kedves fogadtatást von maga után. Ám nem biztos, hogy további eredményekre vezet. Ahogy a Galgamenti Művészek Egyesülete és a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület által szervezett 2019 júniusi Hetedhét Hatvan Népmese Konferencia szakmai napján is elhangzott, először menjünk el, nézzük meg a falut, a helyet, ahol gyűjteni szeretnénk. Ismerkedjünk kérdezősködjünk, olvassunk szakirodalmat. Ahogy Agócs Gergely fogalmazott: „A gyűjtés akkor kezdődik, amikor a gyűjtő visszatér.”

Néhány baráti eligazítás, ötlet, tanács vezetett Kántorjánosiba, ebbe a picike nyírségi faluba, ahol cigányok nem cigányok békében élnek egymás mellett, s ahol a sors ajándékként adta számomra azt is, hogy egy zenés gyerekfoglalkozással kezdhettem az ismerkedést a helyiekkel.

A helyzet ismerős volt számomra. Több éven éven át tartottam zenés-mesés „Tündérmuzsika” foglalkozásokat kisgyerekes édesanyáknak és csemetéiknek többek között a nyolcadik kerületi Biztos Kezdet Házban, a Kesztyűgyárban és több budapesti anyaotthonban és családok átmeneti otthonában. A furulyaszóra a szemek hamar elkerekedtek, a zenére a gyerekek táncra perdültek. Átváltoztunk gyertyává, óriássá, törpévé, sütőtökké. S míg a kicsikkel mulattunk, a felnőttek kíváncsian vizsgálódva nézték, mi folyik itt tulajdonképpen. A zene láthatatlan szálakkal hamar összekapcsolt minket. A foglalkozás végén hamar szóba elegyedtem többekkel. Beszélgettünk a faluról, a régi világról. Találtam is egy idősebb nénit, aki mondta, szívesen fogad, ha legközelebb elmegyek, s beszélgessünk.

Egy-két óra volt csak, de már nem idegenként távoztam. Elindult valami szép, valami jó, valami emberi. Erre építve tértem vissza júniusban, s kezdtem a beszélgetéseket helyi idős emberekkel, mesék, régi folklórműfajok után kutatva.

A mesegyűjtő útjaimról következő írásomban olvashatnak.