A művésszé válás folyamata Kaffka Margit Nyár és Virginia Woolf A világítótorony című műveiben
Részlet egy megjelenés alatt álló tanulmányból
"A Kaffka Margit prózai műveinek világirodalmi kontextusban való elhelyezésével foglalkozó szakirodalomban Virginia Woolf művészete visszatérő hivatkozási pontként jelenik meg. A két szerző irodalmi művei között mutatkozó párhuzamokat a recepció elsősorban az erősen lírai hangvételű, az érzékelés különböző módozataira nagy hangsúlyt fektető, apró megfigyeléseken alapuló, s az impressziókat mellérendelő jelzős szerkezetek által közvetítő írói stílusban mutatta ki.[1] Ezt a típusú prózanyelvet Kaffka és Woolf nemcsak a szereplői tudatábrázolás, hanem a művészi alkotói folyamat megjelenítésében is kamatoztatni tudták; mindkettőjük életművében találhatóak ugyanis olyan alkotások, melyek az alkotómunkát végző szereplő tudatára, illetve magára az alkotáslélektani folyamatra fókuszálnak. Emellett mindkét írónőt foglalkoztatta a festészet, illetve maga a női festő alakja; Kaffka három alkotásának is festőnő a főszereplője,[2] Woolf 1927-ben megjelent A világítótorony című regényének egyik legfontosabb alakja szintén.
Az angol írónő regényével ellentétben Kaffka művészábrázoló művei eddig kevesebb figyelmet kaptak. Különösen igaz ez az alkotói életpálya elején megjelenő Nyár című elbeszélésre, amit könyv alakban való megjelenésekor szerelmi történetként definiáltak,[3] de Kádár Erzsébet egy Kaffkával foglalkozó írásában még több évtizeddel később is úgy fogalmazott, hogy a novella nem több egy „rózsaszín idillnél”, egy „ábránd”-nál, „mely egy izmos, izgatott, hajlékony lányalakon hullámzik át”.[4] A későbbiek során elsősorban a női érvényesülés, illetve a család és a hivatás közötti választás kérdésének tematizálását illetően tértek ki rá az elemzők. Bodnár György arra reflektált, hogy az elbeszélésben Kaffka leírja „az alkotás folyamatát”, valamint hogy „hőse vívódó gondolatainak reprodukálása folytán [olyan] esztétikai fejtegetésekbe is bocsátkozik”, melyek egy „szerelmi történetbe illeszkednek”.[5] Bodnár a novella főhősnője művészi világának olvasóval való megismertetését egy társadalmi probléma (a nők választási kényszere a család és a hivatás között) szülte dilemma exponálásaként olvasta,[6] ám ezt a dilemmát nem értette, és úgy látta, csak „felületes és nem meggyőző utalással válaszol az író”[7] arra kérdésre, hogy miért is nem megoldható a szerelmespár, Bakó Klára és Winder János problémája (hogy mindketten gyakorolhassák a hivatásukat Pesten, ahová a doktort könnyűszerrel át lehetne helyeztetni). A novelláról részletesebb elemzés csak Mészáros Zsolt tollából született, aki – Kaffka más, korai elbeszéléseivel egyetemben – az Új Nő-tematika kapcsán foglalkozott vele behatóbban,[8] pótolva a Kaffka-novellisztika ilyen irányultságú vizsgálatának hiányát.
Annak ellenére, hogy a Nyár főhősnője „[e]lőttünk vívódik a kifejezésért, előttünk festi meg élete első nagy művét”,[9] ennek az alkotási folyamatnak a vizsgálatára még nem került sor. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben érdemes lehet összevetni Kaffka és Woolf hősnőinek eseteit, mivel amellett, hogy hasonló társadalmi nyomás nehezedik rájuk,[10] mindkettőjük esetében kimutatható egy olyan folyamat, melynek során nemcsak egy nagy mű születik meg, hanem maga a nagybetűs Művész is, amit a két írónő hasonlóan jelenít meg. A most következő írásomban ezért ezen szempontok mentén fogom elemezni a két alkotást."
[1] Rákai Orsolya Manfred Jahn elméletére támaszkodva Kaffka és Woolf műveiben érvényesülő fokalizációs eljárásait vizsgálta. Elemzése során arra a megállapításra jutott, hogy ezen narratív eljárások által a szerzők nemcsak a lehető legaprólékosabb, szubjektumon átszűrt megfigyeléseket képesek közvetíteni, hanem egyúttal az elmondhatatlanról is tudnak szólni. Rákai Orsolya, A szem és a modernség. Fokalizáció és megfigyelés Kaffka Margit és Virginia Woolf művészetében = Kaffka 100. Tanulmányok Kaffka Margit, szerk. Mészáros Zsolt – Parádi Andrea – Rákai Orsolya, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2020, 25–46.
[2] A tanulmányban vizsgált elbeszélés mellett a Külön úton című novellának, valamint az Állomások című regénynek is festőnő a főszereplője. Ezekkel a terjedelmi korlátok miatt egy másik írásban fogok foglalkozni.
[3] A Bolond Istók című lapban a következő ajánlással hirdetik a Magyar Könyvtár legújabb füzetei között megjelent, a Levelek a zárdából és a Nyár című elbeszéléseket közreadó Kaffka-kötetet: „E gyönyörű elbeszélések else e egy zárdába került kis leány megható tragédiája, a második egy ifju festőnő szerelmi története.” [Magyar Könyvtár-hirdetés], Bolond Istók, 1905. december 10., 11.
[4] Kádár Erzsébet, Ködlovagok = Uő., Ritka madár, Budapest, Osiris Kiadó, 1993, 318.
[5] Bodnár György, Kaffka Margit, Budapest, Balassi Kiadó, 2001, 129.
[6] Uo., 129.
[7] Uo,, 132.
[8] Mészáros Zsolt, Az „Új Nő” és az „új novella” Kaffka Margit korai kisprózájában (1903–1908), Literatura, 2014/3, 224–230.
[9] Bodnár, i. m., 129.
[10] Bár Kaffka novellája 1905-ben, Woolf regénye pedig 1927-ben jelent meg, A világítótorony első nagy része 1913-ban játszódik, tehát a két mű cselekményideje között – amennyiben Kaffka novelláját pontos információk híján, és a publikálás idejét alapul véve, időben 1900–1905 között helyezzük el – nincs olyan nagy eltérés, így nem meglepő, hogy mindketten hasonló társadalmi nehézségekkel kénytelenek szembenézni.
A tanulmány teljes szövege az Irodalmi Szemle folyóiratban fog megjelenni 2023 őszén.