A ráfizetésként egzisztált élet epikai ábrázolása Kertész Imrénél

Az "Elbeszélni a pénzt. Gazdasági reprezentációk a prózairodalomban" konferencián tartott előadásban azt mutattam be, hogy Kertész Imre rendszerváltozás idején megjelent műveiben miként jelenik meg a pénz ábrázolása az idegenség és a törvénysértés tapasztalatával összefüggésben.

A pénz ábrázolása Kertész Imre két művében jelenik meg cselekményszervezés és az írói önreprezentáció szempontjából fontos szerepben. A Budapest, Bécs, Budapest (1990) című Kertész 1989-es bécsi ösztöndíjas tartózkodásáról készült önéletrajzi jellegű esszéje azt mutatja be, hogy a rendszerváltozás évében miként menedzselte és intézte a "kelet-európai valutaszorongással" sújtott magyar író a pénzügyeit külföldön. A Jegyzőkönyv (1991) című novellában megörökített eseményeknek a bécsi ösztöndíjból megmaradt összeg áll a középpontjában, az 1991 októberében vasúti vámvizsgálat során devizagazdálkodási szabálysértés és készpénzbejelentési kötelezettség elmulasztása miatt indult eljárás Kertész ellen. Előadásomban azt a tézist kívántam bizonyítani, hogy Kertésznél a pénz irodalmi ábrázolása szorosan összekapcsolódik a törvény problémájával, nem csupán a jogi értelemben vett törvénnyel, hanem az írói sorstapasztalatként felfogott, nemzeti jelentéssel telített lélektani törvénnyel is.