Archív felvételek a Lipcsei Médiatárból

Manninger Miklós Soroksári táncok és Ceglédberceli ugrós című koreográfiájának 1972-es digitalizált felvételeit sikerült megszerezni a Szász Állami és Egyetemi Könyvtár, Drezda archívumából, mely a Lipcsei Táncarchívum anyagait digitalizálja.

A felvételek rendkívül jelentősek, mivel az időnként maga a koreográfus által átalakított, vagy lerövidített koreográfiák eredeti verzióját rögzítették.

Kurt Petermann, az NDK Lipcsei Táncarchívumának vezetője a Német Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete  és a Népművelési Intézet segítségével 1972. szeptember 13.-ától október 18.-áig tartó 5 hetes néprajzi gyűjtést végzett a magyarországi német nemzetiség körében. Az anyagi támogatást az NDK Kulturális Minisztériuma és a Zentralhaus für Kultarbeit der DDR biztosította a gyűjtő munkához. A hazai szervező munkában részt vett Dr. Kiss Gáborné táncoktató, a Német Szövetség művészeti főelőadó munkatársa, aki a német ajkú lakosságot buzdította, hogy vegyenek részt a kutatómunkában, hagyományaik bemutatásával. 28 községben, 196 tánc és 487 népdal felvételét sikerült rögzíteni a három tagú kutató csoportnak a jelentés szerint, Kurt Petermannak, Günther Borner hangmérnöknek és Horst Lehmann operatőrnek. Magyarországon olyan gazdag és élő hagyományokat rögzíthettek film- és hangszalagjaikon, melyek Németországban már 100 évvel ezelőtt kihunyt néptánc világot idéztek meg. Petermann a magyarországi gyűjtő munkát Európa legnagyobb tudományos archiválásaként emlegette.

Manninger Miklós jegyzeteiből bizonyosodhatunk meg róla, hogy ő maga is részt vett Petermann kutató körútjain Ceglédbercelen, Soroksáron, Szigetcsépen, Solymáron és Eleken.

A Soroksári táncok című mű, ahogy a nevéből is következtethetünk helybeli gyűjtésre alapult. Miklós első saját koreográfiája, amelyet a Soroksári Német Nemzetiségi Tánccsoportnak készített, mely később az 1970-es soproni fesztiváldíjat is elnyerte. Eredetileg 6 párra és 4 lány táncosra készült a koreográfia, mely létszám később többször módosult az együttes fellépésein. Megőrizte benne a soroksári német táncmotívumokat, tánclépéseket, táncformákat, jellegzetessége a táncosok kígyózó mozgása a színpadon. A tánc polka és keringő váltakozására épül mind a táncban, mind a zenei kíséretben. Valójában igen egyszerű tánclépésekből áll, közkedvelt soroksári dallamokra mozognak a táncosok.  A soroksári népviseleten erősen érződik a főváros közelsége és a ruhák polgáriasodása is. Pendelyből, 3 hosszú nagy alsóból, fehér, hosszú felső szoknyából, fekete kötényből, fehér hosszú ujjú blúzból áll.

A Ceglédberceli ugrós című koreográfia, Miklós egyik legismertebb és országosan is a legtöbb csoport által táncolt száma a ceglédberceli gyűjtéseken alapult. Eredetileg 9 párra készült, igen lendületes és hangulatos ugrós tánc, melynek közepén fenyegető játék, ének és walzer gazdagítja az anyagot. Meglepő lehet a tánc improvizatív jellege, továbbá különlegessége, hogy a német ugróst a magyar csárdás körben haladó motívumaival ötvözi. A tánchoz eredeti ceglédberceli népviselet alapján készült színpadi kosztüm, melyet ceglédberceli asszonyok készítettek az együttes számára. A lányok öltözete az alábbiakból áll: farpárna, kékes lilás harisnya, pendely vagy térdig érő csipkés bugyi, 3 vagy 5 rakott, keményített alsószoknya, pliszírozott felső szoknya – fiatalok: világos, fehér vagy rózsaszín, középkorúak: piros, kék, lila, zöld, idősebbek: fekete vagy sötét színű – sötétkék viaszkozott kötény, ingváll, mely a vállrésznél nem, csak az ujja végénél húzott és amely könyékig ér, mellény, amelynek színe harmonizál a szoknyáéval és a hátsó része pliszírozott, mely ráfekszik a szoknyákra, hímzett zsebkendő. A koreográfia a Művelődésügyi Minisztérium és Népművelődési Intézet által meghirdetett nemzetiségi pályázatán első díjat nyert. Miklósnak ez a koreográfiája az egyik legnagyobb, magyarországi németség lakodalmi szokásait megelevenítő táncművének a Pest megyei lakodalmasnak is a részét képezte, mely meghozta az együttes számára a Röpülj Páva vetélkedői díjat is.