Az "Il Transilvano" című reneszánsz kori orgonaiskola második részének fordítása
A híres orgonaiskolának a folytatása fontos elméleti kérdésekkel foglalkozik. Ez a mű kiegészíti az 1593-ban kiadott első rész anyagát, és segítségével a kor orgonistája minden szükséges mesterségbeli tudást magévá tehetett.
Girolamo Diruta, az Il Transilvano reneszánsz kori orgonaiskola második részét (1609, Velence) már nem Báthori Zsigmondnak, hanem (a dialógus szereplőinek megtartásával) Eleonora Orsini toszkán hercegnőnek ajánlotta, aki érdekes módon, 1591-ben még az erdélyi fejedelem kiszemelt menyasszonya volt. Szamosközy István történetíró (1570-1612), Báthori Zsigmond kortársának a feljegyzéséből tudjuk, hogy a lánykérés nem jöhetett létre, mivel a fejedelmi követ, Jósika István kancellár késve ért Firenzébe, és a lány addigra már férjhez ment. Azt is megtudjuk a Szamosközy István történeti maradványai című műből, hogy az olasz hercegnőt „…felette igen kedvelte és szerette Zsigmond, ugyannyíra, hogy az ábrázatjának tábláját is vele hálatta”, vagyis a portréját a hálószobájában tartotta. Az Il Transilvano bevezetőjéből kiderül, hogy Diruta mester, aki időközben a gubbio-i dóm orgonistája lett, betegség miatt éveket késlekedett az új kötet kiadásával.
Az Il Transilvano második része négy könyvre van osztva, melyek a diminuált intavoláció, vagyis a virtuóz zeneművek partitúrából orgonakottába való átírását magyarázza, továbbá az ellenponttan, a transzponálás szabályait, és a liturgikus orgonajáték kézikönyvét tartalmazza.
Az ösztöndíjas időszak 2022-es év első harmadának a célkitűzése, a Seconda Parte del Transilvano könyv lefordítása olaszról magyar nyelvre.