Az Irodalmi Móra Estek vendége volt Leczo Bence és Fehér Enikő

December nyolcadikán, az idei évzáró Irodalmi Móra Estek (ÍME) vendége volt Leczo Bence és Fehér Enikő. „Hogyan indul el két ifjú prózaíró a pályán? Milyen döntéseket hoznak? Hogyan jut el egy kézirat a fiókból, kötetbe? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdésre kaphatnak választ azok, akik ellátogatnak az ÍME ezévi utolsó alkalmára” – állt az esemény leírásában. A Szegedi Tudományegyetem Móra Ferenc Szakkollégiumában tartott esemény fókusza nemcsak az irodalmi szövegek alkotása volt. Sokkal inkább a pályán való elhelyezkedés, az irodalmi szocializáció került terítékre.

A kollégiumban rendezett irodalmi estek legendás eseménnyé váltak a nyolcvanas években, ezt a hagyományt viszik tovább az ÍME eseményei: a hallgatók nemcsak kortárs költőkkel és írókkal találkozhatnak, de kultúrtörténészek és irodalomtudósok előadásait is meghallgathatják, valamint az irodalmi élet velejét bemutató beszélgetéseken is részt vehetnek. Utóbbiak sorába kapcsolódott a december 8-i alkalom. A két szerző két oldalról közelítette meg az irodalmi életet: Fehér Enikő céltudatosan készült költőnek, tatabányaiként számára az élő irodalom karnyújtásnyi távolságra volt, míg Leczo Bence felvidékiként ennél kuszább utat járva jutott el saját szövegeinek publikációiig. Kettejük irodalmi szocializációjának közös pontját jelentette a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában jelent meg mindkettejük első kötete. Kettejük jelenleg a Háttérzaj irodalmi körben is alkotnak, amely bizonyos időközönként fanzine-t, a szamizdat hagyományain nyugvó irodalmi kiadványt ad ki, így a beszélgetés az underground felé is elkalandozott.

A moderátor, Csabay-Tóth Bálint elmondása szerint az est célirányosan fejtegette az irodalmi életbe való bekerülés kereteit: hogyan és mikor érzi magát az ember szerzőnek, milyenek voltak a visszajelzések, ki hogyan élte meg az első kritikákat, elutasítottságot. S legfőképpen arról, hogy mennyire fontos egy stabil és befogadó közeg, amelynek köszönhetően tét nélkül is lehet alkotni, ami helyet és szabadságot ad a játéknak, ugyanakkor egy karakán szerkesztő szigorúságával, alkut nem ismerve ad kegyetlennek ható, ugyanakkor az épülést szolgáló visszajelzéseket.