Az őszinteség az alkotótevékenységem egyik legmeghatározóbb szegmense – beszélgetés Szőnyegi Zsófiával
Szőnyegi Zsófia textiltervezővel, a Macondo Textil márka megálmodójával többek között a természetközeliség ránk gyakorolt hatásairól is beszélgettem. Szalai Klaudia interjúja a Helyőrég című online folyóiratban.
Az őszinteség az alkotótevékenységem egyik legmeghatározóbb szegmense – beszélgetés Szőnyegi Zsófiával
„Hogy tudsz te abban a betonrengetegben lakni, drága unokám?” – kérdi tőlem drága nagymamám gyakran, amikor mesélek neki a nagybetűs budapesti hétköznapokról. Jogos a kérdésfeltevése, gyakran magam is elgondolkozom azon, hogy mikor kezdtem el nemcsak túlélni, hanem talán élvezni is az itt töltött időt. Aki vidékről származik (pesti szemlélettel: aki nem pesti), az tudja, hogy a leginkább szembetűnő különbség egyértelműen a természet hiánya. Persze Budapesten is akadnak szépen kialakított parkok, sétányok, hegyvidékes túraútvonalak, de a falusi levegő hiányát ezek sem helyettesítik. Szőnyegi Zsófia textiltervezővel, a Macondo Textil márka megálmodójával többek között a természetközeliség ránk gyakorolt hatásairól is beszélgettem. A vírushelyzetre való tekintettel telefonon beszélgettünk többek között a Macondóról, álmokról és legfőképpen a természetközeli élményekről.
– Milyennek élted meg a gyermekkorodat?
– Nagyon szerettem. Bakonyban nőttem fel, ahol a természetközeli életmódnak köszönhetően különböző vizuális ingerek értek már egészen kisgyermekkorom óta. Egy olyan támogató család vett körül, ahol mindig is prioritást érdemelt az, hogy mit érzünk, gondolunk a világról. Úgy gondolom, hogy az életben szerzett érzelmi, valamint vizuális hatások megfelelő definiálását is a gyermekkoromban kapott nevelésből és környezetből gyökereztethetem. Az, hogy felnőttként őszinte tudok lenni magammal, az alkotótevékenységem egyik legmeghatározóbb szegmense. Hiszen azáltal, hogy megélek minden érzelmet magamban, őszinte tudok lenni abban is, amit csinálok.
– Az első, ami feltűnt az általad létrehozott márkával kapcsolatban, a névválasztás volt. A Macondo név Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének fiktív helyszínére utal?
– Igen, ugyanis a regény az első komoly, érett olvasmányélményeim közé tartozik. Maga a márka egyébként nem a fülledt déli hangulat megteremtését célozza meg, sokkal inkább a képzeletbeli tájakra való reflektálás miatt kapta ezt a nevet. Egyébként Gabriel García Márquez remekművének köszönhető, hogy közeli kapcsolatba kerültem a könyvekkel, általuk pedig nagyon sokat épültem. A névválasztás tehát tiszteletadás is a könyvek előtt. A másik aspektusa pedig a már említett képzeletbeli tájak, amelyekben a különböző folyók által körülhatárolt területek, a vízszerűség és a légies, tiszta formák dominálnak.
Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható: