Az utcán című fotóesszé publikációja
Egy évtized alatt hetven százalékkal nőtt az Európai Unióban a hajléktalanok száma, most több mint 700 ezer embernek kell nap mint nap szembe néznie azzal, hogy nincs tető a feje felett. A hajléktalanság a szegénység legsúlyosabb formája, és a helyzet évről-évre romlik.
Utcán
Egy évtized alatt hetven százalékkal nőtt az Európai Unióban a hajléktalanok száma, most több mint 700 ezer embernek kell nap mint nap szembe néznie azzal, hogy nincs tető a feje felett. A hajléktalanság a szegénység legsúlyosabb formája, és a helyzet évről-évre romlik. Ennek oka a magasabb lakhatási költségekben, a gazdasági válságban, a megvágott szociális támogatásokban és a nem megfelelő szociálpolitikában keresendők. Ezt a helyzetet a járvány tovább rontja, a munkahelyek megszűnése és a keresetek kiesése a hajléktalanok számának további emelkedéséhez vezet. A koronavírus szempontjából talán a legsérülékenyebb társadalmi csoport, figyelembe véve az egészségügyi és a gazdasági szempontokat. A hajléktalanok közt sokan küzdenek krónikus betegséggel, az érintettek szervezete általában legyengült, de jócskán akadnak köztük idősek is, azaz halmozottan veszélyes lehet rájuk a vírus. Megjelentek a hajléktalan szállókon olyanok, akik korábban elsősorban munkásszállásokon, esetleg olcsóbb albérletben laktak. A szállók nem tudnak az eredeti kapacitásukkal működni, miután szellősebben kell elhelyezniük az ágyakat. Az elégtelen lakhatási körülmények jelentik a szegénység és a társadalmi kirekesztettség egyik kiváltó okát, és szoros összefüggésben állnak a munkanélküliséggel is. Miközben európaiak milliói képesek betartani a jelenlegi koronavírus-járvány során az egészségügyi tanácsokat, a hajléktalanok, akiknek gyengébb az immunrendszerük, nem jutnak hozzá a kézmosáshoz szükséges vízhez, szükség esetén nem képesek elkülöníteni magukat, és különösen kiszolgáltatottak mind a zsúfolt szállásokon, mind hajlék nélkül, rossz tisztasági és higiéniai körülmények között élve.
A társadalom lenézi a hajléktalanokat, pedig semmi sem jelent annál emberfelettibb kihívást, mint az utcán, egyedül élni. A nappali forgatag után mindig jönnek a magányos éjszakák. Mindezek tudatában a hajléktalanok, nincstelenek, vagy a nehéz mindennapok között élők megmutatására helyeztem a hangsúlyt 2001-2021 között, Budapest utcáin és a város peremterületein. A 20 év tapasztalataiból, élményeiből, emberi kapcsolataiból felépített képanyaggal a hajléktalanok világának megismerése volt a célom. Az eltelt másfél évtized alatt a körülöttünk lévő világ megváltozott, máshogyan reagálunk a fedél nélkül maradtakra. Az elmúlt időszakban megerősödtek az előítéletek, de a hajléktalanok is közénk tartoznak, ugyanolyan emberek, mint mi. Az, hogy egy külön világba próbáljuk szegregálni őket, mindannyiunk számára rossz jövőképet mutat társadalmi érzékenységünket tekintve.
A megjelent publikáció itt található: https://www.dodho.com/homeless-people-on-the-street-by-zoltan-molnar/