Bánffy Miklós levele Bánffy Katalinnak, Kolozsvár, 1948.

Bánffy Miklós – Bánffy Katalinhoz

(Kvár, 948. jún. 5–13.)

Kedves Kató!

Körülbelül ezer éve, hogy Magától levelet kaptam. Még Taksony uralkodott akkor, és mindenki náthás volt. Én ezt a szokást megtartottam, és mindig az vagyok. Azonkívül őrülten köhögök, és nem tudok szuszogni az asztmám miatt, és a lábam folyton olyan, hogy meg lehet tőle őrülni, akiben hajlandóság van erre. De ez utóbbi dolgok már nem tulajdoníthatók Taksony vezérnek. Szóval roppant régóta nem jött levél Magától. Én Magának m. hó 13-án írtam, és azután még egyszer, Carola br.né halála után. – Ha ezt nem kapta volna meg, vagy hogy én el nem küldtem – mert az is lehetséges, annyira konfúzus vagyok újabban –, hát megírom, hogy nagyon csöndesen halt meg, napokig aludt, és végül átaludta magát a másvilágra V. 26. reggel 6-kor.

Az utolsó levél IV. 15. (ahol a Polli kutyáról van szó, és persze a barlangleírás is ebben van, de erről már írtam, és gratuláltam hozzá). – De hát mi történt azóta azzal a kutyával? Ott maradt? – Elment? – Nem falta föl a Maga macskáit? – Ezek mind főbenjáró kérdések, amikre választ várok.

Most 5-én volt a születésnapja! – Most már 24 éves, még akkor is nagykorú lenne, ha fiú volna – mert a lány nagykorú lesz, mihelyt férjhez megy. Milyen kedves volt már akkor. A karjára kis máslit kötöttek, rózsaszínűt, és kapott egy számot. Mert a Szül. Klinikán minden újszülöttet megszámoznak, hogy el ne cseréljék őket. Még ma is megborzadok, ha elképzelem, mi lett volna, ha elcserélik! Ha elcserélik pl. a Hafner[?]-leánnyal!? Mennyire csodálkoztunk volna a Mamával, hogy óriás-gyermek az utódunk! – Mais trève à cette fantasmagorie excessive! Boldog, sok boldog születésnapot akarok kívánni, hogy mindig örömben töltse, hogy mindig együtt a jó Teddel, örömben és egészségben. – A születésnapján kibontottam a küldött ananászkonzervet, és a Maga tiszteletére megettem felét. Ez egy kicsit olyan: „Ich musste die ganzen Kompotten essen, und das Kind zu unterhalten” dolog. De mégse egészen; a régiek hekatombákat rendeztek a Nagy Istennő, Asteric v. Lilith tiszteletére, és az, hogy maguk is lakomáztak belőle, éppen az ünnepi hangulatot húzta alá. Így volt nálam is. És ez a „Sliced Pineapple” igazán remek! Egészen méltó, hogy a Maga dicsőségét hirdesse. Jósika János bontotta ki a pléhet, mert csak neki van konzervbontó masinája, látta is, mondta is, hogy remek – de nem adtam neki, sem senki másnak, mert csak azoknak jár, akik a Kató-kultusz papjai, és itt ilyen csak egy van, én, tehát csak én ettem meg a kellő szertartással és az Istennő többszöri kiáltásával.

Jún. 13. Tegnapelőtt megakadtam, mert köhögésem már tűrhetetlenné lett. A szamárhurut és a vonós-kútnyikorgás közötti rettentő lárma és teljes levegőhiány. Most értem csak a pontyokat, mikor szárazon fekve tátogtatják a szájukat. Most valami kúrát fognak velem kezdeni, de előbb röntgen. (Rőt-geny, ahogy Demeterné mondja!) Cardiogram és efféle mulatságok. C’est le commencement de la fin, az invalidus állapot. A „tötyögős” öreg, akit kímélni kell minden szellőtől, és akit meg kell csodálni, ha elmegy a főtérig. – „Hogyan? idáig jött? Ilyen nagy utat!?” – A háta mögött pedig azt mondják: ez a vén marha! – Én is így tettem, hát tudom.

Hát ezerszer ölelem, édes, kedves Kató! – Legyen szép, kedves, okos, becsülje meg a jó Tedet, aki, úgy látom, nagyon szereti Magát, élje a világát, és legyen boldog, de ne a nagyvilágban, hanem otthon, a férje mellett, lámpa mellett, kettesben, mert ez az egyetlen igazi. Ezt kívánom születésnapjára.

Your old father, the Senior of the oldest Papuas

[rajz]