Beiktatták az Amerikai Református Egyház újraválasztott püspökét
2023. szeptember 30-án Ft. Szabó Sándor tb. püspök iktatta be az Amerikai Magyar Református Egyház újraválasztott püspökét, Lizik Zoltánt, Windsor-i (Kanada) lelkipásztort, majd Demeter Zsolt főgondnokot és a többi megválasztott tisztségviselőt.
2023. szeptember 30-án Ft. Szabó Sándor tb. püspök iktatta be az Amerikai Magyar Református Egyház újraválasztott püspökét, Lizik Zoltánt, Windsor-i (Kanada) lelkipásztort, majd Demeter Zsolt főgondnokot és a többi megválasztott tisztségviselőt.
Az 1880-as és 1890-es években az USA-ba kivándorló parasztok vallásosak voltak és életükhöz hozzátartoztak az egyházi közösség tradicionális szokásai. A falvak, kisvárosok életében jelentős helye volt a templomnak. Az új hazában, még ha azt ideiglenesnek is gondolták, vágytak az igére, a közösségre, a magyar beszédre. Ezért először egyesületekbe tömörültek, majd egyházközséget alapítottak, templomot építettek. Az egyházközségek kialakítása döntően betegsegélyezők és egyletek alapításával kezdődött Amerikában.
1891 májusában Cleveland-ban, júliusban Pittsburgh-ben, 1893-ban South Norwalk-on, később sorra alapították meg a magyar református gyülekezeteket. Az első magyar református templomot 1892-ben, Pittsburgh-ben építették. Két évvel később, 1894-ben pedig Cleveland-ban a következőt. Kanada nyugati részén azért váltak életképessé a magyar templomok a századfordulón, mert ott saját földet kaptak a letelepedők, így ők nem a vándoréletre, hanem sokkal inkább az állandóságra rendezkedtek be.
1896-ban alakították meg az Amerikai Magyar Református Egyházmegyét és kérték az Amerikai Egyesült Államok református közegyházától (Reformed Church in the United States) a törvényesítését, amivel érdemben nem foglalkoztak. A létrehozott gyülekezetek a Presbyterian Church és a Reformed Church fennhatósága alatt működtek. 1904 őszén, New York-ban, hat egyház megalakította a magyarországi Református Egyház Dunamenti Egyházkerülethez tartozó Amerikai Magyar Református Egyházmegyét. Ez még jobban megosztotta a református közösséget, mert voltak a „csatlakozottak”, a „nem csatlakozottak” és a „presbiteriánusok”. A magyarországi Református Konvent a csatlakozottaknak támogatást nyújtott: hozzájárultak a lelkészek fizetéséhez, kölcsönöket adtak templomépítéshez.
Az USA-ban a századforduló utáni két évtized az egyházalapítás, templomépítés időszaka, hiszen közel 140 egyházközséget alapítottak és több mint 100 templomot építettek ebben az időszakban. Ezzel szemben Kanadában sokkal kevesebbet hoztak létre. Itt körülbelül 10-15 gyülekezet alakult. A különbséget a kivándorlók lélekszáma magyarázza. Kanadában sokkal inkább az I. világháború utáni tömeges bevándorlás következtében kapott lendületet az egyházak szervezése, templomok építése.
Az 1921-es, ún. Tiffini egyezmény, amely az amerikai protestáns egyházhoz, a Reformed Church-höz csatolta az USA-ban működő magyar református egyházakat, amelyek ma is az annak jogutódjaként működő Krisztus Egyesült Egyházához (United Church of Christ) tartoznak. Ez megosztotta a református egységet. Sok gyülekezet nem fogadta ezt el, ezért, hosszú évek nézeteltérései után, 1928. augusztus 5-én, Trenton-ban létrejött a Független Amerikai Magyar Református Egyházmegye. A 2009. május 22-én megtartott debreceni Alkotmányozó Zsinaton az Amerikai Magyar Református Egyházat Kocsis Attila esperes és Szabó Sándor püspök képviselte, ahol aláírásukkal nyilvánították ki csatlakozási szándékukat a Magyar Református Egyházhoz. Képviseletük kérdését végül a 2013-ban megtartott Kárpát-medencei közös zsinat rendezte.
Észak-Amerikában az etnikai identitás szorosan kapcsolódott és kapcsolódik napjainkban is a vallási identitáshoz. Az USA-ban és Kanadában döntően az egyházak körül alakult ki a magyar közösségi tér. A kivándorló parasztoknak olyan egyházi és közösségi életre volt szükségük a századforduló környékén, amely pótolta számukra az (ideiglenesen) elveszített szülőfalut, az otthont. A tengeren túli magyar egyházközségek, templomok megalapításuk óta nemcsak vallási, hanem kulturális, társadalmi és magyar etnikai központok is. Az egyházaknak még napjainkban is fontos a szerepe a kivándoroltak összetartásában, a közösségszervezésben, közösség-megtartásban, a kivándorlók és leszármazottaik magyar etnikai identitásának megerősítésében, fenntartásában és megélésében.
Felhasznált irodalom:
Bába Szilvia [2015]: Az óperenciás tengeren túl. Magyar identitás a diaszpórában. Kárpát-haza könyvek. Nemzetstratégiai Kutatóintézet – Méry Ratio Kiadó, Budapest, 306 old.
Fotók forrása: https://www.facebook.com/zoltan.lizik.5