Bepillantás egy titkos ókori görög szertartásba, fogadalmi szobrokokon keresztül

Megjelent a cikkem Aegyptus et Pannona IX. kötetében.

Címe: Medma and Hipponion, Terracottas of two ancient Greek cities with a potter's eye.

A cikk a dél-olaszországi Calabriában levő Rosarno (ókori görög nevén Medma), és Vibo Valencia (Hipponion) városokban levő régészeti utómunkákról (leletfeldolgozásról) szól. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem CERCOLOC kutató csoportja École Francaise de Rome-val és a Budapesti Szépművészeti Múzeummal szoros együttműködésben Bencze Ágnes és Arslan Ermanno vezetésével 2017 óta zajlik. Az eredményekből több publikáció és kiállítás született. Az én feladatom Rosarnoban feltárt (feltehetően Persephoé kultuszhoz kapcsolódó) kerámia terrakotta szobrok tisztítása, restaurálása és a készítésük tanulmányozása. Vibo Valenciában pedig (egy korai temető leleteiként előkerült) ókori görög kerámia edények tisztítása, restaurálása.

A két ásatási munkából az ókori Medmában feltárt leletekről írtam többet, mivel kerámikus vagyok, nyilván a készítés számomra a legizgalmasabb. Az közismert, hogy az ókori görög kerámiaszobrokat úgy készítették, hogy az agyagot cserépformába préselve a szobrot több részből illesztették- és dolgozták össze. A nagyobb méretű szobrok természetesen üregesek. A több részből összerakott szobrok viszonylag egyszerűen ,,testreszabhatóak" voltak; választani lehetett, hogy mit tarson a kezében, vagy milyen feje, fejdísze legyen. Magáról a Persephoné (?) kultuszról természetesen nem maradt fenn semmilyen írás, mert titkos volt. A fogadalmi szobrok készítésének tanulmányozása során olyan részletre derült fény, amit eddig nem tudtunk, és valószínűleg más módszerrel nem derülne ki. A szoborok belsejében levő készítési nyomokat (az agyag préselésének nyomait) egyértelműen gyakorlatlan kezek hozták létre, a kezdő készítők tipikus hibái láthatóak a tárgyakon. Ez éles ellentétben áll régészeti leleteknél megszokott, nagy gyakorlattal rendelkező mesterek rendkívül célirányos mozdulatainak nyomával. Ezek alapján az a benyomásom, hogy nem előre elkészített szobrokat használtak a kultusz során a rétvevők, hanem maguk is aktívan részt vettek a szobrok elkészítésében, feltehetően azért, mert valamiféle mágikus kapcsolatra volt szükség a készítő és a szobor között a szertartáshoz.