Beszámoló Lemoyne: Phédre című operájának magyarországi ősbemutatójáról

Jóval a koncert előtt megérkeztünk, a közlekedési viszonyok miatt, ezért a foyer-ban belefutottam Benoît Dratwicki-ba, akivel közel egy órát cseverésztünk. Szerencsés a magyar historikus zene iránt érdeklődő közönség, hogy Dratwicki (aki ízig-vérig színházi ember) és Vashegyi György (aki vérbeli muzsikus) egyedülálló kooperációját első kézből élvezheti. Dratwicki szigorúan frankofón, romantika felé is kacsingató és Vashegyi összeurópai, de historikus zenei megközelítése tartós stimulációhoz és jobbnál-jobb produkciókhoz vezet. Lemoyne: Phédre-je ennek iskolapéldája volt. Lemoyne, noha nem vádolható túlcsorduló dallaminvencióval, rendelkezik azzal a ritmikus-táncos francia melódikussággal, ami egy ilyen mély és komor dráma lírai momentumainak tükrözéséhez elegendő. Szerzőnknek ugyanakkor született érzéke volt a tragikus momentumokhoz, a színpadi eszközök kezeléséhez, a zenekarban rejlő lehetőségek kihasználásához. Kiválóan hangszerelt, és jól bánt a korabeli újdonságnak számító, vagy épp atavisztikus zenei eszközökkel is. Jelenet építkezése pedig egészen bámulatos. Vashegyi számára a klimaxokban bizonyára nehézséget okozhatott 1. a koncertszerű előadás színpadi eszköztelensége 2. a didaktikus, néhol repetitív harmonizáció, a korban újdonságnak számító fordulatok súlykolása miatt és 3. a sodró dallamiság hiánya. Ugyanakkor a szólók, az együttesek, a kórus és a zenekar egybedolgozása olyan hihetetlen kompozíciós mestermunka volt, hogy már az első pillanatoktól érezni lehetett a frenetikus siker lehetőségét. Ugyanis Vashegyi karmesterként bármire képes, ha a kezében vannak a megfelelő eszközök. Most pedig a kiváló szólisták (elsősorban Judith van Wanroij, Tassis Christoyannis és Julien Behr) segítségével szinte extázisba torkolló magabiztossággal, mint láncaitól megszabaduló Prometheus hajszolta a tökéletesség irányába együtteseit és katarzisba a hallgatóságot. Aki ott van ezeken az előadásokon, és idővel majd szembesül Európa tradícionális értékeinek másodrendű kategóriába sorolódásával, ezeket az újkori premiereket, mint az aranykor dicső pillanatit fogja keserédesen felidézni.