Claudio Merulo da Correggio – Diruta mestere

Claudio Merulo (1533-1604) [«Claudivs Mervlvs Corregiensis»], vagy csak egyszerűen Claudio da Correggio, a velencei Szent Márk bazilika első orgonistája és Girolamo Diruta, az Il Transilvano című reneszánsz kori orgonaiskola szerzőjének mestere volt. Az MMA ösztöndíj támogatásával megjelenő könyv bemutatja a kor billentyűsei számára és a traktátus szempontjából egyaránt kulcsfontosságú szereplőt. Merulo az Il Transilvano előszavában maga vallja, hogy részt vett az orgonaiskola megalkotásában, valamint Diruta gyakori hivatkozásai révén egyértelművé válik a zeneszerző fontossága a kor előadói gyakorlatát illetően.

Merulo univerzális hírnevét kifinomult zenei ízlésével, Gioseffo Zarlino (1517-1590) szavaival élve, mint «soavißimo organista» vívta ki. A soavissimo kifejezés a reneszánsz korban a kifejező, és zenei affektusokkal telített előadást jelentette, mely a diminúciók, azaz a hosszú hangok feletti ékes díszítések alkalmazásában fejeződik ki. Természetesen Diruta is mestere stílusát követi a művek díszítésében.

A szerző utolsó művei, a két toccatákat tartalmazó kötet (1598, 1604, Róma, Simone Verovio), az akkor forradalmian új rézkarc technológiával lettek nyomtatva, ami a korábbi mozgatható karaktereket alkamazó módszert meghaladva, az artikuláció, a ritmika és a díszítések komlexebb és pontosabb megjelenítését tette lehetővé.

Claudio Merulo igazi reneszánsz polihisztor volt. Velencében kottanyomdát alapított, saját kezűleg épített egy kis orgonát, és ezen kívül az alkímiának hódolt, ami a vesztét is okozta 1604-ben egy rosszul sikerült kísérlet során.

Az alábbi felvételen Claudio Merulo Ricercare del Primo Tuono (1567) című művét játszom egy bolognai reneszánsz kori orgonán.