Csak tiszta forrásból?
Az építettség és a térhasználat határai a székelyföldi borvízfürdők esetében
„
A mai
természetélményünket adó tájak többsége már emberi beavatkozás eredménye. Még
az érintetlennek tűnő természeti környezet is az egyes földrajzi régiókhoz
kötődő sajátos tájgazdálkodás több évszázados következménye. A különböző
tájegységekben kialakult jellegzetes tájszerkezet, és az ahhoz kapcsolódó
hagyományos építészet mellett azonban a
természetben mindig vannak olyan egyedi identitású, karakteres helyek is,
amelyek jelentősége nem kizárólag bányászati, mezőgazdasági vagy állattartási
szempontból, hanem gyógyhatásukból vagy élményszerűségükből ered. Ilyenek
például Erdélyben a sóvidékek, vagy a borvíz- és gázömlések helyei, amelyek a
legnagyobb számban Székelyföldön fordulnak elő, és a Keleti-Kárpátokban
található fiatal vulkanikus hegyláncok utóműködéséből erednek.”
A teljes tanulmányom a Régi-Új Magyar Építőművészet 2024/2 számában, az Utóirat XXIV. - 134. számban olvasható.
címlapkép: Apor lányok fürdője, KALÁKA, 2023