Csoki, Mikulás
Dávid Ádám MMA-ösztöndíja keretében írt meséje az Író Cimborák és az Otthonról Lakásba Egyesület közös szervezésében megvalósuló idei Otthonesék felkérésére készült, és egy hajléktalan férfi életébe enged különleges bepillantást. A szöveghez Igor Lazin készített remek illusztrációt.
Részlet a meséből:
Lomhán állt meg az autóbusz egy december eleji napon a régi, téglából épült iskola előtt. Néhányan leszálltak a járműről, köztük egy meghatározhatatlan korú, nagy szakállú férfi a kutyájával. Ez a művelet mindig nehezen ment neki, de a vadul kapaszkodó-szökdécselő gyerekek most a szokottnál is jobban akadályozták a lekászálódásban. A megviselt bevásárlószatyor majdnem elszakadt a kezében. Úgy hordozta magával, mint csiga a házát – abban volt minden értéke. Ahogy szilárd talajt érzett a lába alatt, levette a szájkosarat a kutyájáról, és megvakarta a füle tövét. – Jól van, Krampusz. Mindjárt hazamegyünk – mondta neki. Arcát beletartotta a szelíden derengő napsütésbe, érdeklődés nélkül figyelve a közelében állókat. Az egyik kölyök lusta volt hozzá, hogy a busz után fusson. Inkább megvárta a következőt. Ugyanolyan bambán nézelődött a megállóban, mint a szakállas bácsi. Ahogy rátévedt a tekintete, bozontos, ősz szakálláról eszébe jutott, hogy másnap hajnalban jön a Mikulás. Az ablakpárkányról omladoznak majd le az édességhegyek, és az elmaradhatatlan fél méteres csokimikulás görcsbe rándult mosollyal várja, hogy beszakítsák ezüstpapírbőre alatt feszülő koponyáját.
További információ:
https://otthonmesek-galeria.blogspot.com/2021/03/david-adam-csoki-mikulasnak.html