Digitális tájkép

A természetben észlelhető téri helyzetek leírása a kortárs elemzésekben a térérzetekkel, szenzoriális hatásokkal és a környezetpszichológiai kutatásokkal kapcsolatban értelmezhező. Ezzel kapcsolatban Rachel Kaplan és Stephen Kaplan: The Experience of Nature: A Psychological Perspective (1989) című kötetét tanulmányoztam a Cambridge University Press kiadványában, amely több, mint 30 év kutatását mutatja be a természeti környezet iránti személyes emberi preferenciákról. A témában a legelsők közötti ilyen empirikus kutatás olyan intuitíven érzékelhető igazságokra kérdez rá, mint az, hogy reális, hogy a természeti környezet valóban olyan erős hatással van ránk, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk? Hogyan működik? Mi a mögöttes tartalom azoknak a környezeteknek az esetében, amelyek nem csak vonzzák, de képesek regenerálni is a kimerült emberi szervezetet? Vannak olyan természeti mintázatok amelyek jobbak másoknál? Van mód arra, hogy úgy tervezzük, kezeljük vagy értelmezzük a természetes tájakat, hogy erősítsük ezeket a pozitív hatásokat? Az ember természetéből fakadóan folyamatosan információkat keres a környezetéből, amelyeket értelmezve tud eligazodni az adott helyszínen, a környezetben ezért a tartalom és az elemek téri elrendeződése kulcsfontosságú.

Az erdei tájakkal kapcsolatban a kutatás bevezeti a nyitott és zárt fogalmakat: a kevésbé sűrű, fénnyel bőven átszűrt erdős részek távoli lehetőséget sejtetnek, azt sugalják az ember számára, hogy biztonságban képes eligazodni bennük, míg a sűrű, zártabb és azonos tartalmú részek, a megközelíthetetlenséget, a téri orientáció elvesztését jelenthetik. Ehhez hasonlóak a teljesen nyitott, semmilyen hangsúlyos, megkülönböztethető téri elemmel nem rendelkező síkságok. Azonban míg az előbbiben a látóhatár zárt, a síkságok végtelenített, léptékvesztett tájak. A háttér mintázattól különálló egy-két másfajta téri elem, például homogén bokorsáv előtt egy pár különálló fa, vagy a sűrű erdőben egy-két épített elemmel létrehozott sétány már segíti a hely meghatározását és befogadását. Összességében a vizuális és a kinetikai mozgáslehetőség kulcsfontosságú szempontokként jelentkeztek a tájak ember általi megfejthetőségében.