Hír

2021-04-25 21:38:00

Budapest

Díszkerámiák a Kádár-korszakban

A 2000-es évektől megélénkült az érdeklődés a Kádár-korszak iparművészete iránt, sorra nyílnak műgyűjtői galériák, egyre több az e témával foglalkozó szakértői vagy laikus írás és színes képgaléria a különféle nyomtatott és elektronikus médiumokban, közösségi oldalakon.

A 2000-es évektől megélénkült az érdeklődés a Kádár-korszak iparművészete iránt, sorra nyílnak műgyűjtői galériák, egyre több az e témával foglalkozó szakértői vagy laikus írás és színes képgaléria a különféle nyomtatott és elektronikus médiumokban, közösségi oldalakon. Fél évszázad távlatából, tárgyilagosabban – és több-kevesebb nosztalgiával – tekintenek az emberek a szocializmus időszakára, a fiatalabb generáció képviselői ugyanakkor egyfajta történelmi egzotikumot látnak a kádárizmus tárgyaiban.

Az iparművészek által manufakturális vagy stúdiókörülmények között létrehozott, a mázak gazdag változatosságát mutató kerámiák az alkotás örömét sugározzák, ami igen népszerűvé és gyűjtésre méltóvá tette e műveket. Aki megtehette, az az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok Vállalat üzleteiben vásárolhatta meg e tárgyakat. Csak a zsűri által elfogadott, eladásra javasolt „értékteremtő és ízlésnevelő” munkák kerülhettek értékesítésre. Kiállítási katalógusok tanúsága szerint e dekorációs kerámiák olyan fontos szakmai fórumokon is jelen voltak, mint például az országos iparművészeti kiállítások vagy a kerámiabiennálék. Felbukkantak a különféle, hatvanas évekbeli „művész az iparban” és „ipari művészet” tematikájú tárlatokon, illetve lakásművészettel foglalkozó kiadványok lakószobaenteriőrt rögzítő fényképein, vagy még korábbi példát említve, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium 1959-es jubileumi katalógusában a kerámia-szakosztály tárgyfotóin is. (Igaz ugyan, hogy a kiadványok fekete-fehér felvételein csak sejthető a mázazás technikája, a tárgyak dekorativitása azért még így is jól érzékelhető.)

A művésznévhez köthető kerámiák mellett jelentős számú jelzetlen, gyári körülmények között készült lakásdíszítő tárgy került – főleg áruházi – értékesítésre. A kisebb pénztárcájú vevőknek szánt – tömegigényt kielégítő – darabok is, mint például a Tófejen gyártott élénk színű vázák, díszedények és likőrős készletek; a pesthidegkúti, a bodrogkeresztúri és más gyárakból származó funkcionális díszkerámiák is átestek a zsűriztetési – meózási – procedúrán.  Legtöbbjük tetszetősnek mondható, és a maguk korában vetekedtek a külföldről – nemcsak a baráti országokból – beáramlott divatos „lávakerámiákkal” és hasonlóan dúsan mázazott társaikkal. 

Veress Kinga művészettörténész

(A témában lejegyzett Kiss Imre gyűjtővel folytatott beszélgetés a Magyar Iparművészet 2021/2. számában olvasható. Az interjú a szerző kiállítási katalógusok tartalmi és formai vizsgálatára irányuló kutatásaihoz készült 2021. február 15-én.)

Fotó: Vázák és kínálókosár a Háziipari Szövetkezet védjegyével. Tófej, mázas kerámiák, a vázák magassága (balról jobbra): 19 cm és 20 cm, kínálókosár: 17x24x19,5 cm (Kiss Imre gyűjteménye). A felvételt Nagy Géza készítette.