Dobozember: Czigány Ákos és Néma Júlia kiállítása

"De mikor néznek, az olyan, mintha késsel vágnák ki a körvonaladat, úgy tűnik, letépik rólad a ruhát." (Abe Kóbó: A dobozember c. regényéből, 1973)

A kiállítást jegyző két alkotó, Czigány Ákos és Néma Júlia két igencsak különböző művészeti ágban, a fotográfia, valamint a kerámia médiumában alkot, ám művészetük folyamatos párbeszédet folytat. A munkáik között fellelhető kapcsolatok megfogalmazhatók az egyes alkotások, műtárgy-csoportok gondolati tartalmainak szintjén, valamint a művészettörténet szaknyelvén is. A műfajilag sokszínű anyagot – fotográfia, relief, plasztika, installáció – a konstruktivizmus és az absztrakció szellemisége hatja át. Az egyes alkotásokat a geometrikus művészet hagyományainak továbbgondolása, a redukált forma- és színvilág jellemzi, mindazonáltal a különböző műfajokban és formákban testet öltő ideák kivételes egységben jelennek meg a kiállítótérben.

A tárlaton a két vezérmotívum, a léptékükben különböző, ám lényegüket tekintve hasonló fogalom, a doboz és a ház a legkülönbözőbb módokon jelennek meg. Mindkettő egy-egy sajátos mikrokozmosz: a doboz egyfajta hordozható otthon, amiben minden fontos kéznél van, míg a ház az ember otthona, amelyben életünk legtöbb idejét töltjük, ahol – mint egy nagy dobozban – összegyűjtjük a legkedvesebb tárgyainkat, így identitásunk egyik meghatározó tényezője. Ahol a legfontosabb a kényelem, az intimitás, az otthonosság. Czigány Ákos Otthonok c. sorozatának szikár fotográfiáin ezeket a házakat látjuk, amelyek minden esetben kívülről, csupán tűzfalaik révén elevenednek meg előttünk. Mégis, önmagukban, környezetükből kiszakított formaként is a személyességet és az emberi létezést idézik.

Ez a személyesség az érzékeny porcelánt metsző, hajtó, tépő gesztusok absztrakt lenyomataként ölt formát Néma Júlia reliefjein. A hihetetlen technikai hozzáértéssel és precizitással formázott papírporcelán alkotásokon több síkon is megjelenik a doboz mint alaptárgy. A teljesen absztrakt konstrukciók egyszerre geometrikusan feszesek és költőien lebegnek, a kemény szögletesség és lágyság ellentmondásának feloldására téve kísérletet.

Miként a háznak, a doboznak is mindig van belső tere és tartalma, és velük kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés, vajon mit rejthetnek. Czigány és Néma dobozai azonban megőrzik titkaikat: a hungarocell csomagolóelemeket átvilágító fotográfiák és e dobozok belsejének negatívját leképező kerámiák absztrakt jelekként tárulnak fel előttünk. A doboz elveszti funkcionalitását és már nem tartalmában, hanem önmagában, formaként válik érdekessé.