Dunaújváros udvarházak

Dunaújváros Udvarházak

A dunaújvárosi udvarházak fontos állomása gipszbetonszerkezetnek, ezért külön fejezetet érdemel a történetben.

A 80-as években járunk. A szövetszerkezet mint építésmód már 40 éve létezik Sámsondi Kiss Béla találmányaként, épülnek is szövetszerkezetes épületek szépszámmal, de építőipari szerkezetté minősítés hiányában szinte mind kísérleti épületként. Sámsondi Kiss halála után édesapám Szövényi István foglalkozik a BÉPÁ-ban a szövetszerkezetes építésmód továbbfejlesztésével, két fiatal építész Albert Tamás és Ónodi Szabó Lajos segítségével. Nekik az a gondolatuk - ellentétben a szerkezetet sokat kutató és publikáló Párkányi Mihállyal -, hogy szükségszerű lenne az építésmód közelítése a hagyományos rendszerekhez és ennek útja a minősítésen át vezet.

A korábbi technológiával ellentétben ők a hőszigetelő anyagok és a teherhordó szerkezet szétválasztásában látják minősítés kulcsát, hisz az egyre szigorodó tűzvédelmi szabályok miatt a teherhordószerkezetben vagy ahhoz közeli műanyag hőszigetelőanyag így nem szükséges. Ebből a gondolatból születik meg a gipszbeton, ami csak a gipsz és a vékonykeresztmetszetű vasbeton tulajdonságait használja ki. Az új forma tovább is megy, mert létrehoz egy olyan önthető, szabadalmaztatható alapelemet, melyben a betonvas helyzete rögzített - szabályozható. A könnyen előállítható – akár otthon, pár négyzetméteren - szállítható – akár saját személygépkocsiban - elemek olyan újítás, mely megint új lehetőségekkel ruházza fel az építésmódot.

Az új „formátum” minősítésére a dunaújvárosi projekt ad lehetőséget.

A város több telek megvásárlásával társasházak építését tervezi. Dunaújváros és az ott ténykedő műszaki igazgató fantáziát lát a szerkezetben és a 26-os ÁÉV- vel tervezik megvalósítani az építkezést gipszbeton szerkezetből, melynek minősítését a város magára vállalja. Sámsondi Kiss György Sámsondi Kiss Béla fia is segíti a folyamatot ő akkor a Minisztériumban dolgozik.

A tervezés

Az eredeti tervekben szereplő társasházak helyett Szövényi egy alacsony intenzív beépítést javasol, de nem a magyar mentalitástól idegen sorházas formában. Szövényi elemzi a kőszegi udvarházak beépítésmódját, sűrűségét és arra jut, hogy ugyanezen területen önálló kertel, udvarral épített lakások is telepíthetők. Így születnek mega dunaújvárosi udvarházak beépítési javaslatai, melyet a város el is fogad. Tehát ez az építkezés nem csak a szerkezet vonatkozásában, hanem a beépítésben is újítást hoz. Az udvarok az utcára merőleges szárny utcától való távolságával variálva változatos utcakép létesül.

A kivitelezés

4 db egyedi igényekre tervezett udvarház épül földszint plusz tetőtér beépítéssel. Az L alakú épületeket későbbiek­ben bővíteni lehet a keresztszárnyak tetőterének beépítésével. 4m-es szé­lességükkel kapuáthajtós kialakításukkal az épületek jól illeszkednek a hagy­ományos környezetbe.

Az építés folyamatának különlegessége volt, hogy feleslegessé tette a gyártóüzem létesítését és az építés teljes folyamatát az időjárási viszonyoktól függetlenítette.

Ezt úgy érte el, hogy először egy vékony térszíni lemezal­ap készült, amely sártalaní­totta a felvonulási és gyártá­si területet: az építkezés helyén egy tiszta munkat­erületet hozott létre tiszta körülményeket teremtve a további munkához. Erre a lemezre került egy falábakon álló tető, mely alatt folyt a gipsz elemek gyártása és amely egyszerre az épí­tendő ház tetőszerkezetét is jelentette. Ez alá a tető alá épültek be a fal és födémsze­rkezetek keretezve, befoglalva a falábakat. Később a tető terhét is fokozatosan az épülő ház vette át. Ahogy fogyott a legyár­tott anyag úgy tisztult a munkaterület, úgy épült fel a ház az előre felállított tető alá. A lábak többletköltsége többszörösen megtérült a folyamatos munkavégzési le­hetőség által.

A kivitelezés érdekessége, hogy az akkor már felbomlóban lévő 26-os ÁÉV munkásai részben nők részben kiskatonák voltak. A betanítást Szövényi és társai végezték. A nők jórészt az elemgyártásban vettek részt, de a szerkezet könnyedsége miatt az építésbe is be tudtak segíteni.