Egy formarendszer – számtalan lehetőség

Új tér, új dolgokra ad lehetőséget. Mit érzel ebből?

A mostani műteremváltás régóta érett bennem és a lehető legjobban alakul. Minden költözés, pláne egy műteremé, sok feladattal és nehézséggel jár, de rengeteg új folyamatot is elindít, ami sokat hozzáadhat az alkotás folyamatához. Az Art Quarter Budapest (AQB), az új műtermem helyszíne fontos szerepet tölt be a hazai kortárs művészeti színtéren. Jól működő kulturális vállalkozás, a hazai kortárs képzőművészeti élet egyik fontos csomópontja, nyitott műtermekkel, eseményekkel, kiállításokkal, koncertekkel. Teret biztosít a kreatív működéshez, és bevonzza a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget. Az elmúlt 10 évben hatalmas fejlődésen ment keresztül az AQB, és mint intézmény, egyre inkább ismertté válik nemzetközileg is. Inspiráló ilyen közegben alkotni.

Moduláris rendszereket alkotsz, az alapdarabokból változatos, organikusan burjánzó, épülő szobrokat lehet összerakni. Miért ezt az alkotói módszert választottad?

A modulokból való építkezés az eddig végigjárt szobrászati folyamataim következménye. Ez az alkotói módszer fontos részét képezi a jelenlegi működésemnek, pedig az elemekből való építkezés a klasszikus szobrászatra kevésbé jellemző alkotói technika, de a korszellemmel és a világ mai működésével jól összeegyeztethető. Az, hogy én kész elemeket alkalmazva hozok létre objekteket, számos olvasata mellett tulajdonképpen egyfajta reakció a felgyorsult időbeliségre. A modularitás nem kizárólagos, más alkotófolyamatok is érdekelnek, de egyelőre még nem értem a végére ennek a gondolatmenetnek. Ahogy haladok előre ezen az úton, egyre több olyan modul, karakter áll rendelkezésemre, amiből komponálhatok, ez rendkívül izgalmas számomra. Olyan ez a szobrászatban, mint a festőknél a színpaletta feltérképezése és megismerése. Nálam a formák tárháza bővül. Igyekszem úgy megfogalmazni az egyes elemeket, hogy hosszú távon átjárhatóság legyen a különböző formakészletek között. Tízéves távlatban meglehetősen izgalmas helyzetté fog válni, amikor az összes addig létrehozott karaktert, összekötő elemek segítségével egy nagy kompozícióba sűrítem.

Nagyjából tíz éve diplomáztál, ezalatt a 3D tervezés és nyomtatás nagyot fejlődött. Hogyan hat rád ez a megkerülhetetlennek tűnő technológiai fejlődés?

Körülbelül hat éve találkoztam először ezzel a technikával és már akkor azt éreztem, hogy fontos tudásbázis, ami rengeteg potenciált hordoz magában, de behatóan csak 2020 táján kezdtem el foglalkozni vele. Nagyon pontos geometriai megfogalmazást tesz lehetővé, és az összetett egymásra épülő rendszerekben fontos a struktúrát alkotó elemek formai artikulációja. Ha sok elemből épülő kompozíciót hozok létre, abban az apró hibák könnyen összeadódnak, ami miatt instabillá válhat az egész. Apró hibák persze mindig jelentkeznek, ezeket próbálom elfogadni, a folyamat velejárójaként tekinteni rájuk és tanulni belőlük.

A 3D nyomtatás nemcsak a szobrászatot, hanem az iparunkat, a tárgykultúránkat, a létrehozás folyamatait is befolyásolja, bár a klasszikus szobrászatban egyelőre elvétve jelenik meg. Én alapvetően technikaként, egyfajta megoldókulcsként tekintek rá. Olyan számomra, mint egy szerszám. Megpróbálom integrálni és alkalmazni a formaképzés során, odafigyelve, hogy ne legyen túl uralkodó és domináns mint alkotói módszer, próbálom megtartani a mértékét a szobrászati folyamataimban. Nem szerencsés, ha egy dolog túlságosan dominál a működésemben, nem lehet kizárólagos egyetlen alkotói technika sem. Igyekszem nem elfelejteni, hogy minden jó tulajdonsága mellett jónéhány árnyoldala is lehet ennek a technikának.