Egy régi kottagyűjtemény titkai - kritika

https://zeneigyujtemeny.wordpress.com/2022/05/19/egy-regi-kottagyujtemeny-titkai/?fbclid=IwAR2JRwIBPlVCQJ-dilcsvnsJ6VIAspHzIEcRbiCTTme_J97aNi_wYrqM2ro

Rendkívül érdekes, ritkán hallható darabokat játszott Ötpacsirta Szalonunkban május 18-án a Traverata együttes. Az est zenei utazásra invitált a 18-19. század fordulójára, egy muzsikus lelkű magyar köznemes udvarházába.

Verebi Végh Ignác (1763-1820) – egy Fejér megyei köznemesi jogász família sarja – kitűnő zenei képzettségű, virtuóz fuvolista volt. Mint a koncert műsorlapján is olvashattuk, verebi kastélyában neves művészeket látott vendégül, sőt a századforduló táján már állandó zenészeket foglalkoztatott, és egy kisebb operatársulatot is fenntartott. Kottagyűjteményének ránk maradt részében a nagy klasszikusok mellett kortárs kismesterek művei teszik ki a közel kétszáz kötetnyi fuvolazene zömét, közöttük neki dedikált fuvolanégyesek. Ezekből adott válogatást a Traverata együttes – Balogh Vera (fuvola), Feltein Attila (hegedű), Móré László (brácsa), Maróth Bálint (cselló) – , így nem csoda, hogy igazi ritkaságok alkották a műsort, köztük olyan művek, melyek a modern korban először hangzottak el közönség előtt. A koncert létrejöttének háttere, hogy dr. Balogh Vera az MMA ösztöndíjasaként kutatja a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Könyvtárában őrzött kottagyűjteményt.

Elsőként Mozart K.378-as zongora-hegedű szonátájának korabeli francia átiratát hallhattuk. Feltein Attila bevezetésképpen – sok más érdekesség mellett – elmondta, hogy a korban nagy népszerűségnek örvendett a fuvolanégyes, hiszen lehetőséget adott arra, hogy egy vonósnégyeshez hasonló kamarazenei felállásban fuvolisták is szerephez jussanak. Rendkívül élvezetes volt a másodikként előadott darab, Fusz János (1777-1819) magyar zeneszerző G-dúr fuvolanégyese, melyet Végh Ignácnak ajánlott. Különösen a lendületes második és a virtuóz harmadik tétel tűnt hatásosnak – nagy tapsot kaptak a muzsikusok a darab végén. Az átgondoltan felépített műsor zárásaként Franz Krommer mesteri, kiérlelt stílusú C-dúr fuvolanégyesét hallhattuk. E négytételes darab kottája csak kéziratos formában létezik, ezt is Végh Ignácnak ajánlotta szerzője.

A koncert amolyan időutazásnak tűnt a 18-19. század fordulójára: a korhű hangszerek, az autentikus előadásmód mellett Feltein Attila zenetörténeti hátteret megrajzoló szavainak is köszönhetően. A koncert végén többen odamenetek a muzsikusokhoz, hogy kérdezzenek tőlük, váltsanak velük néhány szót, és persze a közönség soraiból többen egymással is beszélgetni kezdtek. Ezzel egy kicsit talán az elhangzott zene forrásvidékét, a nemesi és polgári szalonok hangulatát is sikerült megidézni.