Együttállás / Incze Mózes és Varga Melinda kiállítása
A valós terek olykor kifordulnak a sarkukból, viszonylagossá vált irányok, a megbolyduló időben felfele zuhanó jelenséggé válik a biztonságot nyújtó megszokottság. Csöppet sem egyértelmű a megfoghatósága által konkrétabb szobrászi megközelítés sem, a festmények fikciója is hasonlóan mellélép...
Kapcsolódó személyek:
Varga Melinda-Incze Mózes: Együttállás
Olykor a feltett kérdésre egy másik kérdés a helyes válasz. A közös kiállítások az egymás tükrében láttatott műtárgyaknak közös jelenését nyújtják, többszörös értelmezési lehetőséget teremtve. Különösen igaz ez a belső terek, képek kivetüléseként létrejött alkotások esetén, ahol a valóság nem tárgya, csak kifejezési nyelve a műveknek. Húsz évet fog át a kiállítás, van olyan darab, ami a megismételhetetlen múlt része, van ami a helyszínen képződött, s ezek együtt lépnek ki a pergő időből a múlhatatlan jelenbe: mindig most van. A szobrok, installációk, festmények együttállása nem véletlenszerű, de a nézőpontok esetlegessége folytán változik a konstelláció képe, minden tekintet hozzátesz az értelmezéshez. Milyen is a valóság arca?