Elérhetőek a Pray-kódex latin nyelvű könyörgéseinek nemzetközi párhuzamai az Usuarium adatbázisban

A III. Béla uralkodása végén másolt Pray-kódex a benne található ómagyar nyelvemlékeknek, a Halotti beszédnek és a Halotti könyörgésnek köszönhetően kétségtelenül a magyar középkor legértékesebb könyve. Bő kétszázötven évvel ezelőtt ismertette előszőr a névadó, Pray György jezsuita szerzetes a jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, MNy 1. jelzetű kódexet. A könyv mindenekelőtt egy szakramentárium, azaz korai misekönyv: a pap misében és egyéb szentségi, szentelményi rítusaiban imádkozott latin nyelvű szövegeit foglalja magában, ehhez pedig szervesen kapcsolódnak kánonjogi és liturgiamagyarázó részek, valamint történeti feljegyzések. A misekönyvet – tartalma és kiállítása alapján – biztosan egy közepes jelentőségű, biztonsággal máig nem azonosított, Keresztelő Szent János titulusú szerzetesközösség számára másolták, a szakirodalomban korábban felvetett lehetőségek közül jelenleg az egykori észak-magyarországi Boldva apátsága tűnik a legvalószínűbbnek.