Élet és Irodalom publikáció

Alig néhány tőkével haladt, mikor a motorzúgást meghallotta. Még távolról szólt, de közeledett. Na, mondta. Más nem lehet, másnak nemigen van ilyen hangja, traktor vagy teherautó minek jönne a hegyre márciusban.

Ahogy közeledett a hang, úgy ide is értek. Addigra Kis János megint a rönkasztalnál ülve cigarettázott, előtte az összecsukott metszőolló.

A házat nem zárta be, úgyis felforgatják, padlástól pincéig. Egy parancsnoki dzsip és két páncélozott csapatszállító parkolt le a földúton. Ősszel ilyeneket gyújtottak fel és lőttek szét Pesten a Körúton, lángoltak benne az orosz kiskatonák. Megcsóválta a fejét. Bár addigra azok is a kenyérért sorba álló tömegbe lövöldöztek géppuskával, de a látvány akkor se volt szép. Kis János nem örült, hogy ezen a reggelen eszébe juttatják, de már úgyse lehetett sokáig halogatni a dolgot. Korábbra várta őket, jöhettek volna a nyitás előtt, azt hatvan év alatt sem sikerült megszeretnie, még akkor se, ha talán ő nyitott szőlőt a legjobban a világon, bár ilyesmiből nem rendeznek olimpiát.