Elkészült a Melankólia című, speciális betonból öntött szobor

A termikus szórással való kísérletezések során a különböző jellegű hordozóanyagokkal történő próbálkozások hozadékaképpen, egy újabb kutatási terület is megjelent, amely további kísérletezési lehetőségeket vetett fel, újabb kivitelezési utakat nyitott. Kiderült, hogy a kipróbált alapanyagok közül a beton a legalkalmasabb a formák fém- és kerámiaszórására. Ezért elindult a megfelelő beton alapanyag összetételére vonatkozó kísérletezés is.  A próbaöntések több lépcsőben történtek meg, mivel a fej plasztika bonyolultsága (vékony fülek, visszaforduló formák, a rozsdamentes csap megfelelő szögben és helyen való behelyezése a formába) több rizikós tényezőt vetett fel, éppen ezért egyszerűbb, kisebb formákkal kezdtünk. Három különböző testrészletről készült szilikongumi negatív szolgált ezek elvégzésére. Egy idős néniről vett két kéz és egy maszk direktöntvényekről készült sokszorosító negatív formát használtam, amelyeket az akrystal, gipsz alapanyagú próbadarabok öntőformájaként már a korábbi termikus szórás kísérletezésekhez is rendelkezésre álltak. Ennél a vizsgálódásnál is az volt a cél, hogy a ráncokat, barázdákat, apró formákat, a lehető legfinomabban adja vissza az öntőanyag. A speciális alapanyag egy nagyszilárdságú, önterülő ún. látszóbeton, amelynek szinte nulla a zsugorodása. Az első recept alapján kevert próba során a forma alsó részén sok, kisebb-nagyobb buborék keletkezett, amelyek egyenetlen felületet adtak. Már a zsaluba öntés során érezhető volt, hogy nem terül kellőképpen az anyag, nehezen jönnek fel a buborékok. Ennek elkerülése érdekében korrigálni kellett bizonyos adalékanyagok arányát, és újabb összetevőket kellett hozzáadni. A második öntésnél már a fej negatívjába is öntöttünk egy próbát, bízva a sikerben. A felület már sokkal jobb lett, kevesebb és kisebb buborékok keletkeztek, jobban terült az anyag. Ennek ellenére a fej plasztikánál a kvázi visszaforduló formáknál – amelyek a fejjel lefelé álló öntőforma viszonylatában felül a vízszinteshez közeli helyzetűek –, így az áll alsó részén, a nyakszirtnél kissé buborékos maradt a felület. Emellett a fülcimpák alján egy elenyésző részen épp, hogy nem folyt ki teljesen a forma, mert beszorult a levegő, hiába döntögettük a negatívot előre hátra a fokozatos felöntés során, hogy ezt elkerüljük. Valószínűleg könnyedén javíthatóak a hibák, és azután alkalmas lehet a termikus szórásra, hiszen nem fognak látszani a retusálás során kiegészített részek, hiszen a rászórt anyag eltakarja. Még nem tökéletes az eljárás, további finomításra szorul a beton összetétele, és a beöntési procedúra.

Célom, hogy olyan pozitív formát tudjunk önteni, ahol ezek a hibák már egyáltalán nem jelentkeznek, és akár a szobor végleges anyagaként fogadhatom el a betont is. Több lehetőség is felmerült ennek kapcsán, egyrészt a színezés, másrészt mészkő őrlemény használata is, úgyhogy további lehetőségek kutatását is felvetette a kísérletezés.

A próbák hosszú időt vesznek igénybe, egyrészt a laborral történő, alkalmas időpontok egyeztetése miatt, másrészt a kizsaluzásra jónéhány nappal később kerülhet csak sor, annak érdekében, hogy elérje a megfelelő szilárdságot, és ne sérüljön a forma a szétszedés során.

A fent leírt tökéletlenség ellenére egy sikeres darabnak tartom az elkészült plasztikát, nem feltétlenül ragaszkodom az eredeti célkitűzéshez, ti. hogy mindenképpen termikus szórást kapva fém legyen a végeredmény. Éppen ezért egy szintén betonból öntött 15 cm élhosszúságú kocka posztamensre helyeztem egy rozsdamentes csappal rögzítve úgy, hogy ne érjen hozzá a nyak annak felső síkjához, hanem attól jónéhány centire elemelje a fejet. 

A szilikon formából való kiszedést követően lekapartam a két félből álló öntőforma találkozásánál keletkező minimális fugát, és a szobor teljes felületét nagyon finom papírral átcsiszoltam. A fúga vonala ugyan valami okból kifolyólag sötétebb tónusú maradt, de ezt leszámítva elég homogén lett a plasztika felülete. Az egyedi recept alapján kevert anyag nagyon karakteres és erőteljes megjelenésű a finom szemcséjű anyagszerkezet következtében, amit a csiszolás eredményeképpen kipergő apró szemek porozitása tovább fokoz. Az anyag tónusa és jellege nagyon jól illik ahhoz a formarendszerhez, amelyben a fejet megmintáztam. Hosszasan tanulmányoztam az egyiptomi és más ókori kultúrák portrészobrászatát, eltérő alakábrázolásait a sajátos formarendszer kiérleléséhez, és tulajdonképpen az egyiptomi kőportrék időtlenségéhez közelítőez nyelvezetre leltem. Úgy érzem, hogy a nagyvonalú formakezelés és a finom részletek kiegyensúlyozott összehangolására tettem ezzel a megfogalmazással eredményes kísérletet.

Óriási tapasztalatokat szereztem ennek a szobornak az elkészítése során, amelyet rendkívül sokoldalúan tudok majd hasznosítani a következő tervek megvalósítása alkalmával.